Századok – 1904

Értekezések - CSOMA JÓZSEF: Nehány szó a nemzetségi czímerekről 768

NÉHÁNY SZÓ A NEMZETSÉGI CZÍMEREKRŐL. A magyar heraldika mint tudomány még gyermekkorát éli. Míg nyugaton a czímer-codexek, torna-könyvek, nyomtatott czímergyüjtemények, czímertanok nagy száma évszázadok óta fejlesztette ezen tudományt, nálunk egész irodalma húsz sorban összefoglalható s művelése óta alig pár évtized folyt le ; szorosan véve az az idő, a mióta a M. Heraldikai és Genealógiai Társaság megalakult. Ezért minden oly közlemény, mely a heraldikára vonatkozik, továbbá egyes nézetek s eltérő nézetek megvitatása és megvilágítása csak előnyére és fejlesztésére szolgál hazai heraldikánknak. Főképen ez lebegett szemem előtt, midőn elhatároztam magamat árrá, hogy a Magyar nemzetségi czímerek czímű művemről a Századok folyó évi junius-havi füzetében közölt bírálatra feleljek, s csak másodsorban volt czélom, ezen művemben kifejtett nézeteim megvédése. Sorra veszem —s —n jegy alatt író bírálóm állításait. Legelőször is azon kijelentését kell helyreigazítanom, hogy munkámban megboldogult Csergheő Géza hátrahagyott kézirati munkáját egészítettem ki és dolgoztam át saját elveim alapján. Én könyvemet teljesen önnállóan írtam meg. Csergheő Géza kéziratát nem is ösmertem, csakis midőn munkámmal készen voltam, olvastam azt át. Ezért könyvemért a felelősséget egész teljességében nekem kell elvállalnom. A bíráló idézi s két pontban foglalja össze könyvem előszavában kifejtett nézeteimet, hogy t. i. 1. Nem mindegyik nemzetségnek volt czímere ; ennélfogva csak olyan czímereket fogadhatunk el nemzetségieknek, melyek a »de genere« kifejezés korából maradtak reánk. 2. Nem lehet azonban az ezen korból reánk maradt czímereket sem nemzetségieknek tekinteni, ha az ország czímerével közös, megegyező alakokat mutatnak ; mert az ilyenek méltósági czímerek voltak. Ennek idézete után így folytatja: »Csoma tehát felállítja az elvet, szigorúan megszabja munkája körét, azonban maga túllép