Századok – 1904

Történeti irodalom - Császár Elemér: Verseghy Ferenc élete és művei. Ism. Váczy János 70

70 történeti irodalom. 70 olasz történetírást általában vére ismertető könyvvel, hanem a magyar történelmet különösebben érdeklő szemelvények gyűjteményével is meg fogja ajándékozni irodalmunkat. Villauijában ilyen szemelvényeket már is közölt s ezzel bizonyára nem egy fiatal magyar historikust tett figyelmessé arra, hogy nemzetünk múltját kutatva, az eddiginél nagyobb gonddal forduljanak az olasz forrásművekhez és feldolgozásokhoz. MÁRKI SÁNDOR. Verseghy Ferencz élete és művei. Irta Császár Elemér. A. m. tud. Akadémia irodalomtörténeti bizottságának kiadása. Budapest. 1903. Athenaeum kny. 8-r. VI, 384 1. Arczképpel. A XVIlI-ik század szellemi megújhodásának egyik kiváló alakja Verseghy Ferencz, a kinek viszontagságos életét, ritka tevékenységét, az új politikai és aestlietikai eszmék érdekében kifejtett küzdelmeit s nyelvtudományi munkásságát széles alapon, sok eddig ismeretlen adattal, ügyesen rajzolta meg Császár Elemér. A nyelvújító harcz, a melynek Verseghy legnagyobb tudományú ellensége volt, s a Kazinczy nyomán felzsendült irodalmi közvélemény háttérbe szorították őt, s csak az újabb nyelvtudományi vizsgálódások kezdtek igazságot szolgáltatni érdemeinek. Császár Elemér nemcsak ez újabb vizsgálódások alapján méltatja Verseghy főmunkásságát.; egész működését részletes kutatás és beható bírálat alá veszi ; tevékenységének minden nyilvánulásában keresi a kiválóbbat, a mivel Verseghy korára igyekezett hatni s az akkori külföldi szellemi áramlat eszméit magyar földbe törekedett ültetni. Költői, aesthetikai, rhythniikai műveit, fordításait, átdolgozásait, Révai s a régi nyelv tekintélye elleni harczait és a nyelvújítás ellen kifejtett küzdelmeit egyaránt nagy iigyelemmel kiséri és magyarázza. Szerető gonddal mélyed tárgyába, de azért lehetőleg óvakodik az életrajzírók puszta dicséretétől. Ez óvatosság ugyan nem mindig őrzi meg kritikája tárgyilagosságát s az Ítélet magasabb szempontjait, de általában véve helyes érzékkel, tisztult felfogással törekszik hősének egyéni és írói jellemét megalkotni. Adatainak kellő csoportosításában, hitelességük megállapításában s a hőse fejlődésében mutatkozó ellentétes irányok hatásának rajzában mindenütt lélektani alapra helyezkedve, megérteni és megértetni igyekszik a kort és mozgató eszméit, Verseghyt és ellenfeleit, küzdelmeik irányát és czélját az akkori felfogás és az újabb kritikai vizsgálódások értelmében. Nem igen vesz át semmi adatot s nem igen fogad el semmi ítéletet a régebbi irodalomból a nélkül, hogy azt maga is