Századok – 1904

Történeti irodalom - Császár Elemér: Verseghy Ferenc élete és művei. Ism. Váczy János 70

történeti irodalom. 71 kritika alá ne vegye. Ez a lelkiismeretes gondosság megőrzi a nagyobb tévedésektől s elhamarkodott Ítéletalkotástól. Az olvasó jóleső' érzéssel teszi le művét, mert mindenüt a komoly törekvés, beható munkásság nyomait látja. Mindez azonban nem azt jelenti, hogy a mit mint egészet, általában komoly törekvés eredményének tartunk, részleteiben föl ne ismerjük vagy elhallgassuk akár a mű szerkezetében, akár előadásában, akár Verseghy munkásságának jellemzésében s bírálatában itt-ott mutatkozó kisebb tévedéseket. Császár Elemér talán épen mert nagy szorgalommal gyűjtötte össze adatait s minden jelenséget a maga egészében vizsgált, majd minden fejezetet igen széles alapon kezd és többször épen nem fontos dologról is mint lényegesről szól. Például a Martinovics-féle szövetségnek szinte egész történetét elmondja, holott Verseghy a szövetségnek nem volt oly kiváló tagja, hogy annak keletkezésére vagy működésére szembetűnőbben hathatott volna. Ha valamely mozgalom vezérfér-1 iáról szól a monograplius, helyén van az egész mozgalom történetével megismertetni az olvasót ; de ha egy szerény közkatonájának életét tárgyalja, elég, ha pusztán csak az illetővel kapcsolatos tények előadására szorítkozik. Ugyan e szempont alá tartozik másik észrevételünk is. Verseghy kisebb költeményeinek magyarázatában sok aprólékosságot látunk, s még nagyobb elbeszéléseit és színműveit is úgy tárgyalja, mintha azok irodalmunknak nagyon számot tevő jelenségei volnának. Jobban szerettük volna, ha kissé takarékosabban, összefoglalóbban, szabatosabban csoportosítja a költői művekről alkotott véleményeit, a melyek alapjukban helyesek ugyan, de aligha vannak arányban a fejtegetett művek értékével. Előadása ezzel kapcsolatban kissé elnyújtott, hogy ne mondjuk, szétfolyó. Vannak szépen megírt lapjai, különösen midőn Verseghy szabadelvű eszméit fejtegeti, vagy nyelvtudományi munkáit tárgyalja. De kissé különösnek találjuk az újabb orthologia divatos szavainak használatát (172. 1.), a mi az előadás stílusának nem nagy díszére válik. Egészben véve azonban előadásit gondosnak, helyenkint sikerültnek tartjuk ; csak a fölötte liosszu mondatokat foghatta volna rövidebbekre ; előadásának színessége s elevensége mindenesetre sokat nyert volna ezzel. Verseghy viszontagságos pályája és többoldalú működése rajzában nem könnyű a szoros egységet megtartani a monograpliusnak. Császár elég ügyes szerkesztői tehetséget mutat ; e mellett sok érzéke van az iránt, hogy hőse jellemé-