Századok – 1904

Értekezések - THALLÓCZY LAJOS: A rómaiak Boszniában - I. közl. 729

A RÓMAIAK BOSZNIÁBAN. 753 egyezni, avagy városi és hegyi lakó közt folyt a per. A törzseknek ezt az önállóságát tizenkilencz évszázad fejlődése csak külsőleg módosította, különben változatlanul megmaradt a társadalmi fejlődésnek azon a primitív fokán, a mint a hegyek lejtőit és fönsíkjait megszállotta a bevándorló illyr. Akár ma az albán mostani souverain államának, úgy a régi illyr hegylakó is csak közvetve érezte az államnak erejét.1) Közjogi érzéke csak a város lakójának volt, míg a hegyi népség a maga bajával törődött. Ha magánsérelme esett, megbosszulta fegyverrel, ha pedig ügye akadt, ott volt a főnöke (ceps) meg az öregek. A pásztornépnek legfontosabb dolga, mikép osztják fel a legelőt, mint a hogy az meg van írva a delmatákról, kik földjeiket egymás között nyolcz évenként újra felosztották.2

) A törzsek e helyi gyűlései s a helytartó között az összeköttetést a törzsfők : a hatok közvetítették, kiket a feliratok majd princeps Dalmata, princeps Delmatarum, princeps municipii Riditarum, majd praefectus civitatis Maezeiorum, princeps aclsignatus ex municipio Splono néven említenek. Méltóságuk a mai bajraktar-~n.ak, a törzsparancsnoknak felel meg. A japudok külön megyét, kerületet alkottak, melynek élén a római praepositus állott, segédközege a benszülött bato, míg azután 97-ben Kr. u. már japud földön is gyökeret ver a római városi szervezet. E szövevényes igazgatás csak úgy működhetett sikeresen, ha az egyes tényezőknek világosan megszabták működésök körét. Augustus alatt szervezkednek itáliai alapon a városi ') Az albánok mai szokásjogát rendszerint Lek Dukagin nevével (Dukagin Sándor) hozzák kapcsolatba s azt regélik róla, hogy szóbeli hagyományait az egyes törzsfők ismerik csupán. Mások Dukagin törvényének mondják, mely körülbelől a XV. században codifikáltatott s Bogdani nevű író Ossában nyomtatásban is kiadta a XVII. században. (Nem ismerjük.) Mindez nézetünk szerint rege. Az ős illyr hagyományos szokások a római, byzantin és szerbo-szláv befolyás következtében módosultak, de alapjokban megmaradtak a hegyek közt. Valószínű, h jgy a XV. században, az albán függetlenség korában, némileg rendbeszedték a tradicziókat, de a Lek Dukagin aligha jelent egyebet, mint a Dukagin nemzetség hozzátartozóinak szokásait, nem pedig valamely codifikáló nevét. Tok, tuk földet jelent, tuklehe : a föld fia (me lee : nascere, part. pas. lem), innen Docleanak, a Docleates törzsnek neve. Dukagin -- Duk-a-girí : nemzetség, vérség (cognatio), mely azon a földön lakik. Fölötte bajos ma a tiszta illyr ős szokást megállapítani, s csak azokat a vonásokat gyűjtöttük össze, melyek a régi íróknál is fölemlítvék. (Zurani J. feljegyzései, 1896. és Albánia, 1898. A Dukagin codex. — Az analógiákat közöltük Horvát szokásjog 1551—53. cz. közleményünkben. Gazdaságtört. Szemle, 1896.) 8) Strabo, VII. 5. — Engel : Staatsk. und Gesch. von Dalmatien. Croatien und Slavonien, 437. 1. — Zurani: Organizzazione della ginstizia. presso i montagnuoli di Scutari. (Kézirat.)