Századok – 1904

Értekezések - THALLÓCZY LAJOS: A rómaiak Boszniában - I. közl. 729

754 THALLÓCZY LAJOS. A RÓMAIAK BOSZNIÁBAN. communitások : Salona (colonia- Martia Julia), Jader (Zara) ; Claudius alatt emelkedik colonia rangjára Aequum (Zengg), a Elaviusok alatt lesz municipiummá Skardona, virúl fel Epidaurus, Narona, a bosnyák belföldön Bistna (Zonica), Delminium (Zupanjac), Domavia (Gradina). Mindezekben eró's római szervezeten nyugvó latin községi élet ver gyökeret, mindegyiknek megvan a maga geniusa, protegáló istensége, senatusa, melynek tagjai a decuriák hivatalos személyei : duumviri, quatorviri, seviri, aediles ; Naronában ezenkívül még a tribunus plebis is említtetik. Egy darab fióma áll elő a partokon, kisebb méretekben a belföldön, élénk kereskedelemmel, iparral, s lassanként az a kis befolyás is tünedezik, melyet a belföld gyakorolt rájok a maga illyrjeivel. Csak ügy, mint a mai dalmát terra firma lakója a vásárokon megtanulja a város nyelvét, akkor még fokozottabb mértékben hatott a latinság. Sőt akkor még a belföldi tehetősebb elem is latinná lesz; az apa még illyr nevet visel, fiának már latin a neve.1) Legerősebb volt a hatás a salonai conventusban, kisebb a skardonaiban és naronaiban. E három conventus városi, parti elemével szemben lakóhelyeik szerint csoportosíthatjuk a törzseket, melyeknek határait — bizonyára a tényleges elhelyezkedéshez képest — Tiberius állapítá meg. Jellemző, hogy Dalmáczia felmérésénél a régi dalmát mértéket hagyták meg,2) s a provinciális kataster megállapításánál tekintettel voltak a törzsek érdekeire.3) >) Patsch közleménye, W. M. IV. 243—295. 2) Jung : Eoemer und Romanen in den Donauländern. 2-ik kiad. 43.1. 3) A Balkán-félsziget északnyugati részén lakó törzsekről, neveikről s elhelyezésökről Ptolemaeus és Plinius előadásából értesülünk. Ptolemaeus általánosságban beszél, míg Plinius részletesebb előadást nyújt. Kezdjük északról a conventusok beosztását. Tomaschek volt az első, ki a törzsek elterjedéséről helyes képet adott, melyet a bosnyák muzeum kutatásainak eredményével tehetünk teljesebbé. A Kerkáig terjedő skardonai conventus, mely a mai Dalmáczia felső részét s a volt határőrvidék déli nyúlványát foglalja magában, tulajdonkép regiókból állott : a liburniai partvidékből, a quarneroi öböl (sinus Planaticus) városaiból, Tersatica (Tersate), Senia (Zengg), Japigiából, a terra firmából, Aenona, Jader, Skardona városokból. A liburniai törzsekről s a japudokról a római időben annyit tudunk, hogy kalózkodtak s helylyel közzel mint útonállók veszélyeztették a közbiztonságot, a miről többször emlékeznek a római írók. (Patsch id. h.) A salonai conventus, melyet már Augustus megszervezett, a mai Bosznia és közép Dalmáczia területét foglalja magában. Itt lakott a római illyr törzsek legjava. A delmaták 342 decuriával a mai Dalmáczia szivében laktak a Kerka forrásain innen, s a tengerparton Makarskáig terjedt a határ. (Hogy a dalmaták határa csak a Kerkáig terjedt, bizonyítja egy prominai