Századok – 1904

Értekezések - THALLÓCZY LAJOS: A rómaiak Boszniában - I. közl. 729

A RÓMAIAK BOSZNIÁBAN. 739 Tizenöt évig csönd van Illyriában. A szomszéd thrákoknál dúl a harcz, fegyverben állanak a légiók Germániában. A behódolt törzsek mintha megbékéltek volna. Római gyarmatosok járnak a légiók nyomában. Róma isteneit uralják már messze Itália határain túl. A meghódított népek panaszai nem hatoltak a fórumig. A római, mint minden nép, mely sikert arat, soha sem volt önzőbb, mint most, világurasága idejében. Rómán kívül nincs ember, nincs szabadság. Semmit sem adtak s mindent követeltek. Elviszik az ifjakat katonának messze földre, a hegyeihez fanatikusan ragaszkodó delmatát és pannont elszakítják otthonától s viszik Ázsiába, Galliába. A kik hon maradnak, azoktúl elveszik azt, a miből élnek. Mit kapnak érte? Utakat, melyek csak közelebb hozzák őket a hódítókhoz ; földjeiket római gyarmatosok foglalják el. A rabló delmatából először koldus, azután rabszolga lett.1) így okoskodtak a behódolt törzsek. Ott, a hol mindenki elégedetlen, csak bátor emberre van szükség, ki a mozgalom élére álljon s a kellő pillanatban lelkesíteni tudjon. Ezt a sebtében keletkező lázadási modort a rómaiak már megszokták, de most nem voltak rá elkészülve. A köztársaság régi vezérei ugyan még jól emlékeztek Gabinius esetére, itt-ott még fehérlettek a lesbe csalt légiók csontjai, de a győzedelemhez szokott vezérek megszűntek óvatosak lenni. Hiszen mit félhettek e nyomorult, az év nagyobb részében fázó, árpán s kölesen tengődő népektől ?2) Tudták ugyan, hogy nem sokat adnak az életre, hogy hirtelen haragúak s bosszúállók, de ismerték főhibájukat, az egyenetlenséget, és nagy ellenségüket, az éhséget. Azért nem estek kétségbe s bizodalommal várták a sikert. Valerius Messala helytartó, újonan szervezett légiójával, a XX-ikkal, készenlétben állott, hogy Tiberiushoz csatlakozzék a quadok ellen, kik Marbod alatt a felső Duna vonalára törtek. (6-ban Kr. u.) Szerencséjére a rómaiaknak Marboddal sikerült a kiegyezés, minek következtében nagy veszedelemtől szabadultak meg. Ekkor lép a színtérre Bato, a mai Bosznia szivében, Sarajevo körűi lakó vitéz daesitiatok vezére.3) *) Tiberius elszedte fegyvereiket, ifjaik egy részét rabszolgákúl adatta el. Dio Cassius, LIV. 31. a) Dio Cassius, c. 49. 39. 3) Nemzetiségére nézve illyr-pannon ; neve, ha az albán nyelvből akarjuk magyarázni : badh = a homlok, vagy a membadh = vezetek igéből ered s vezért, főnököt jelent. Ha kelta eredetet tételezünk föl, a banta - ölő szóból lehetne kiindulni. A Bato név mint illyr egyének jelzője gyakran előfordul a feliratokban: Batonis Baraccionis Tatvia. (С. I. L. III. 1. 2749.) Bato Basentis Alius. (U. o. 4276.) Bato Neritani. (U. o. 3558.) A verespataki pirusták neveiben gyakran előfordul a Bato név. (С. I. L. III. 2. 960.)