Századok – 1904

Értekezések - THALLÓCZY LAJOS: A rómaiak Boszniában - I. közl. 729

738 THALLÓCZY LAJOS. A RÓMAIAK BOSZNIÁBAN. hanem az egyszer megszerzettet állandóan a magáénak is kívánja tekinteni. Az idegen gyűlölete, prédavágy, iszákosság mindannyinál fellelhető, egyforma bennök az idegenek iránt való bizalmatlanság s a lakóhelyeik védelmében kifejtett hősiesség. A római köztársaság még beérte a határnak egyszerű biztosításával, s a kényelmetlen törzseket egyszerűen áttelepíté, Augustus azonban már arra törekszik, hogy e vitéz népek nyújtotta óriási katonai anyagot is értékesítse. Ezek a háborúk némileg hasonlítanak azokhoz a vadászatokhoz, mikor az idomító saját élte veszélyeztetésével keríti meg az őserőtől duzzadó vadállatot, hogy szolgálatára legyen. Két évi (16—14) heves harcz után, melyben a kis népségek hegyeik tetején hányt sánczolataikban elkeseredetten védelmezték magokat, az alpesi szorosok római kézre kerültek s ezzel meg volt egyengetve az út a felső Duna vonaláig. Baetia és Noricum a rómaiaké, M. Crassus győzedelmei pedig a Balkán-félszigeten, a déli makedoniai határt biztosítván, 15-ben Кг. e. a Bajna, Duna és a Feketetenger vidéke már ismerte s megérezte a római fegyver hódító erejét. Augustus nagyszabású terveinek végrehajtói e vidékeken : Drusus és Tiberius. Ez utóbbinak katonai hírnevét épen pannon harczai alapítják meg. Neki jutott osztályrészül (l2 —10), hogy az újra lázongó delmatákat, kik a Száva alsó folyásánál a mai Szlavóniában s északi Boszniában lakó brenkokkal szövetkeztek, újra engedelmességre kényszerítse. Hadi működésének eredménye, hogy a Dráva s Száva-köz vidéke és a Duna alsó folyása a birodalom kiegészítő része, közvetlen tulajdona lesz, míg a felső és közép Duna, egyszóval az egész Duna folyam a birodalom érdekköre határának tekinthető ugyan, de azért a mai dunántúli Magyarország katonai megszállásáról ekkor még nincs szó.1) Itt ekkoron a boi pusztaságon (deserta Boiorum) kelta boiok és carnok tanyáznak, az egész határvonal kiterjesztésére csak később kerül a sor. >) Mommsen (V. 21.) ezt írja: »dass diese (t. i. a Duna) in ihrem ganzen Laufe als die Grenze des römischen Gebietes angesehen wurde, ist ohne Zweifel richtig, aber eine eigentliche Unterwerfung oder gar eine Besetzung dieses ganzen weiten Gebiets ist damals keineswegs erfolgt.« — Zippel (300—306. 11.) Tiberius e hadjáratának nagyobb fontosságot tulajdonít s azt hiszi, hogy ijlár az első században alapittatának meg az akkori Ulyricum határai. Argumeutumai nyomósak ugyan, de csak azt bizonyítják, hogy ekkor még a rómaiak magok sem lehettek teljesen tisztában hódítmányaik terjedelmével. Ugyancsak ezt bizonyítja meggyőzően Fröhlich Bóbert »Acumincum vidéke és a régi pannóniai limes« cz. tanulmányában. Archaeologiai Értesítő, XII. (Uj folyam) 34—44 és 115—128. 11.