Századok – 1904

Értekezések - THALLÓCZY LAJOS: A rómaiak Boszniában - I. közl. 729

A RÓMAIAK BOSZNIÁBAN. 737 pély, lianem megörökítette a római államerőt, mely a szívós delmát-illyr törzs-szövetkezetet megtörte s új életet vitt annak a helyére, melyet elpusztított. E hadjáratnak — eredeti forrásokból merítő — egyik történetírója') azt vélte, hogy most már a delmaták »engedelmes« alattvalókká lesznek. Azt hitte maga Octavianus is, ezért adta át Ulyricumot 27-ben a senatusnak. Csalódott, mert valamint az illyr törzsek teljes meghódítása úgyszólván megkövetelte a pannonok szabadsága vesztét, azonkép a pannonok magatartása ezéljából szükség volt az alpesi népek leigázására. M. Valerius Messala 34-ben (Kr. e.) már megfékezte a salassokat, az észak-keleti alpesek e delmatáit; de ezzel még nem biztosítá Itália határát. A mai Karinthia, Stiria, Felső-és Alsó-Ausztria meg Tirol területén oly törzsek laktak, melyek a kultúrának már bizonyos fokán állottak. Az égalj nem oly zord, mint a bóra dúlta dalmát parton; földmívelésre inkább alkalmas a talaj, mint a Narenta-melléki köves vidék. Tudjuk róluk, hogy fából készült, nagy, kerek nádfedelü kunyhókban laknak. Földművesek, kik etruszk kereskedőktől vásárolt sarlókkal aratnak. Házi állataik s nyájaik húsával táplálkoznak. Teherhordójuk a ló. Folyóikon törzsökből kivájt ladikon eveznek, halásznak, íjjal s dárdával vadásznak őzre, szarvasra, kecskére, vaddisznóra. Bányászszák a nemes érczet, a vasat és a sót.2) E kelta-illyr népség, bár nem kevésbbé harczias, de könnyebben hajlott a rómaiakhoz, s a nori alpesek királyai gyakran szövetkeztek Bómával. J. Caesar és Augustus hódításai óta azonban a helyzet megváltozott; a légiók hadi működésének egyik fő alapfeltételévé vált, hogy az alpesi szorosok és utak biztos kézben legyenek, minthogy a Germániába, Galliába s Pannóniába vezető utak nem maradhattak a megbízhatatlan törzsek kezén. Ez apró népek inkább kellemetlen, mint veszedelmes szomszédok. Bablásaik főoka nem annyira ösztönszerű, mint inkább a szegénységben keresendő. Ezért csapnak le sasok módjára a völgyekben lakó földművesre, e miatt veszik el Itália s Hellas kereskedőitől a portékát, melyet különben nem volna módjukban megszerezni. Thrákok, illyrek, kelták, raetek, egyaránt csak vontatva engedelmeskednek a felsőbbségnek, s külön-külön egyaránt veszedelmesek a rómaira nézve, ki mint igazi földszerző, nemcsak új határt csatol a régihez, ') Appianus, IX. 28. -) P. C. Planta: Das alte Eaetien. 1782. — Kaemmel : Die Anfänge deutschen Lebens. Leipzig, 1879. 31— 45. — Mommsen, V. 14—19.11.