Századok – 1904

Értekezések - THALLÓCZY LAJOS: A rómaiak Boszniában - I. közl. 729

A RÓMAIAK BOSZNIÁBAN.1) ELSŐ KÖZLEMÉNY. — I. A KÖZTÁRSASÁG ÉS AZ ILLYREK. A DELMATÁK ÉS HARCZAIK. RÓMAI IIARCZOK A SZÁVA VONALÁN. — CAESAR ÉS POMPEIUS D ALM ATI ÁB AN. A római hódítás 167-ben Kr. e. csak az egységes illyr királyságnak vetett véget, mert az egyes hatalmasabb törzsek megtörése százados harczba került. Eddig csak a hitszegő királyok megbüntetéséről volt szó, ezentúl már az illyr törzsek lakta területek beliódoltatása a czél. A római senatus alaposan ismervén a viszonyokat, nem azon kezdte, hogy az illyr viszonyokat római mértékkel mérje, hanem egyelőre beérte a törzsek addigi souverainitásának elvonásával s adófizetési kötelezettségökkel. Eredetileg nem is volt czélja Rómának, hogy a légiók vérét a nem sok haszonnal kecsegtető dinári alpesi népség szolgaságra vetésére pazarolja. Lépésről-lépésre haladt a hódoltatás, s csak azután tiint ki, hogy elvégre mégis kénytelen Róma a gyökeres megszállásra, mert az illyr törzsek meghagyatván eredeti szervezetökben, természetűknél fogva ellenségei voltak minden állami rendnek, mely korlátot vont akaratjok nyilvánulása elé. A szervezett rómaiság és a szervezetlen törzsbeliség ellentétéből folyó emez általános okon kívül a határszegély bizonytalansága is közrejátszott a folytonos liarczok előidézésében. A terület határa délen a Drin folyó mentén keresendő, míg északra a Kerkáig, esetleg a Cetina környékéig terjedhetett a római fenhatóság. A római fegyver erejét legelsőbb tették próbára a delmaták, vagy dalmaták, kik a Narentától északra a Titius (Kerka) folyóig laktak. Delmaták alatt tulajdonkép több törzsből álló szövetséget kell értenünk, mely törzsek a már behódolt ') Mntatvány a szerzőnek Bosznia és Herczegovina czímű készülőben levő munkájából. SZÁZADOK. 1904. VIII. FÜZET. 51