Századok – 1904

Történeti irodalom - Gagyhy Dénes: A Rákóczi-kor elbeszélő költészete. Ism. –y–s 719

719 TÖRTÉNETI IRODALOM. A Bákóczi-kor elbeszélő költészete. Irta Gagyhy Dénes. Budapest. 1904. Lampel E. Kis 8-r. 98, 2 1. Rákóczi szabadsághai-czának kétszázéves fordulója hozta létre e tanulmányt, mely a XVII-ik század közepétől a XVIII-ik század negyedik évtizedéig keletkezett elbeszélő műveket tárgyalja. Az író elhatározása dicséretes; mert eddig általában e kornak csak lyrai költészetét méltatta irodalmunk története, a mely sokkal értékesebb is, mint elbeszélő költészete. Még az epikai dalokat, a balladákat dicsérték inkább, mint mélyebben fejtegették íróink; de az elbeszélő művek aránylag kevés figyelemben részesültek. Sajnos, Gagyhy Dénes tanulmánya után sem mondhatni e tárgyat feldolgozottnak. Tanulmánya ügyszólván semmivel sem növeli eddigi ismereteinket. Az egyes műveknek tartalmi kivonatát nyújtja; de sem kortörténeti vonatkozásaikat, sem általános irodalomtörténeti beesőket igazában meg nem határozza. Egyetlen új adatot sem találtunk, a melylyel irodalomtörténetünket gazdagítaná; egyetlen eszmét sem, mely eddigi felfogásunkat valamiben módosítaná. Sőt a szerkezetnek és kidolgozásnak nagyon is érezhető fogyatékosságai bizonyos tekintetben inkább rontanak mint javítanak a már eddig tisztázott kérdéseken. Ha az író akár a történelmi, akár az irodalomtörténeti korkép egyes vonásait próbálja kissé színesebbekké, igazabbakká, valóbbszerűekké rajzolni ; vagy ha a kuruezkor elbeszélő költészetében az aesthetikailag becsesebb részeket kidomborítja; vagy ha — kivált a terjedelmesebb műveknek — azon adatait csoportosítja, melyek más forrásból kevésbbé ismeretesek, vagy talán az eddig némileg kétes adatokat egyben-másban igazolja: művét sokkal több haszonnal olvashatnók; így azonban csak az író jóakaratát látjuk, műve sikerét nem. Mindjárt a tanulmány elején a történeti áttekintés hézagos, fölszínes. Rákóczi Ferencz életrajza gyarló kis compendium, mely nem is illeszkedik bele az egész mű szerkezetébe. Hazánk állapotának vázlatos képe szintén elnagyolt és hűtelen. Példáúl Erdélynek a Habsburg-dynastia hatalma alá jutása bizonyára épen oly mértékben tulajdonítható az ország akkori állapota kényszerűségének, a Teleki Mihály és Bethlen Miklós előrelátó politikája hatásának, mint a bécsi udvar erőszakosságának. Emez egymagában nem igazolhatja azt a nagy változást, a melyet a Lipót-féle hitlevél törvényesít. Az irodalmi viszonyok rajzától azt várná az olvasó, hogy a kuruezkor irodalomtörténeti hátterét állítja eléje az író s ebbe mint keretbe foglalja bele a nagy politikai mozgalom