Századok – 1904

Értekezések - SZÁDECZKY LAJOS: A bujdosó kuruczok emlékei Törökországban 595

A BUJDOSÓ KURUCZOK EMLÉKEI TÖRÖKORSZÁGBAN. 633 előtt egy sírláda hozataláról intézkedtem, megbízatást adván dragománunknak, hogy egy megfelelő, rézlemezzel bevont ládát hozzon, a minőt az ottani bazárokban láttunk volt. Midőn ezzel megérkezett, beleraktuk a homoktól meg­tisztított csontokat a koponyával, s dr. Szeim hazánkfia által lefényképeztettük a koponyát is minden oldalról. Azután bezártuk a drága csontokat az új sírládába; a kulcsot eltettem (kegyelettel őrzöm !) s a ládát elhelyezvén a sírba, ismét elföldeltettük. Márton Mátyás ó-kanizsai prépost-plebánus imát mondott velünk együtt a nyitott sír felett; a görög pap pedig felöltvén papi díszét s meggyújtván a templomi gyertyákat, megáldotta az újra eltemetett hamvakat s a sírt kegyeletes érzéssel újra lezárattuk. Azután (immár beesteledvén) a munkásokat egy arany­nyal megjutalmazva, a templom javára s a helyreállítás mun­kálataira és a beszentelő papnak megfelelő pénzösszeget juttatva, a kath. parocliiára mentünk és a sírfelbontás történetét jegyző­könyvbe foglaltuk.1) A tapasztaltakból meggyőződhettünk róla, hogy Bercsényi és tábornoktársainak hamvai, mióta síri nyugodalomra tértek is, sok viszontagságon mentek keresztül, mintha csak sírjokban is folytatniok kellett volna keserves bujdosásukat, melyben életökben oly bőséges osztályrészök vala, Bizony idegenben nyugodtak ők ott eddig, mostoha gon­dozás alatt. A magyar nemzettől, melynek szabadságáért minde­nüket feláldozták, megérdemlik, hogy hazai földben nyerjenek örök nyugvóhelyet. Búcsú Rodostótól. Két napot és egy éjet töltöttünk Rodostóban. Örökre felejt­hetetlen két napot. Eletünk legboldogabb emlékei közé számít­juk, hogy láthattuk azt a »szép kies helyet«, a »tengerpar­ton kies és tágas oldalon fekvő, elég nagy és elég szép várost«, a hol a magyar szabadság önfeláldozó mártírjai éltek, haltak; hogy járhattunk egykori földjeiken, utczájukban, házaikban, kápolnájukban ; hogy megvizsgálhattuk még fenmaradt emlékei­ket, s hírt adhatunk felőlük honfitársainknak. Feledhetetlen marad ránk nézve az ott töltött éjszaka is. Az egyszerű hán (vendégfogadó) ablakai a tengerpartra nyílnak s a A jegyzőkönyvet e sorok írója őrzi ; a hamvak hazahozatala után át lógja adni valamelyik illetékes közlevéltárnak.

Next

/
Thumbnails
Contents