Századok – 1904

Értekezések - SZÁDECZKY LAJOS: A bujdosó kuruczok emlékei Törökországban 595

A BUJDOSÓ KURUCZOK EMLÉKEI TÖRÖKORSZÁGBAN. 609 Vezetőink legalább gazdátlan jószágnak nézték s ugyancsak megdézsmálták, míg mi a majorház helyét megnéztük. Ez is szép kies hely, két patak összefolyásánál, a Kileszpatak medre mellett, melyen túl a Pasadag ormán a régi vár helye van. De ez már jóval közelebb esik Izmidhez mint 2 óra járásnyira s így nem lehetett a Thököly csitíikje. A terület azonban lehetett az övé, mert a Magyar-dűlőnek (a régi Virágokmezejének) épen az alsó határán van. Negyedóra múlva, egy vízimalom mellett elhaladva, szép erdő között vezető úton érkeztünk a czohánei gyártelephez. Óránk épen 11-et mutatott, tehát egy óráig tartott a lejövetel a Magyar-dűlő tetejéről, s egy órányira lévén még Izmidtől, Komáromi két órányi időmeghatározása pontosan ráillik a leírt házhely távolságára, Izmidtől számítva. * Ezek után nem lehetett kétségünk, hogy a leírt hely az, hol a magyar szabadság bujdosó bajnokai laktak, hol a hőslelkű Zrínyi Ilona fejedelemasszony nemes lelkét visszaadta az Urnák. Itt volt tehát a kegyeletes emlékű régi Virágok mezeje, a hol nemzetünk egykori vezérei éltek és haltak, a mely helyet egy barátságos népnek kegyelete róluk Magyarnak nevezett el. Szent hely ez előttünk már csak azért is, mert itt menekedett meg amaz »istenfélő, kegyes, tiszta életű, jó erkölcsű, sok boldogtalanságit férfiszívvel meggyőző s annyi gyötrelmet békességes lélekkel szenvedő fejedelemasszony e rossz világtól.« Itt »szakasztá le az halál az virágot az mezejéről... ezt az nemesebbik virágot.« Itt gyászolta meg a kurucz király az ő szerelmetes hitestársát, »kedves feleségét«, ki is több mint felesége, »az reá való gondviselésben édes anyja volt.« *) Itt szőtte reménysége és ábrándjai utolsó szálait, hogy »ha életét nem remélheti is sokáig, de halálát édes hazájában és édes atyái koporsójában való eltemettetését kivánná.« 2

) Innen írta kedves fiaurának Rákóczinak, élete keserves csalódásairól elmélkedve, hogy »elmondhatnám édes fiam-uram azt, az midőn gyermekségemtől fogvást való dolgaiinrúl s életemről gondolkodom : Bene sperando et male liabendo transit vita. Durum enim est solum nécessitas. « 3) ') Thököly Imre naplói és írásai, II. k. 549. 1. =) U. o. 529. 1. *) 1705. ápr. 19. U. о. II. 596. 1. SZÁZADOK. 1904. VII. FÜZET. 43