Századok – 1904

Értekezések - SZÁDECZKY LAJOS: A bujdosó kuruczok emlékei Törökországban 595

A BUJDOSÓ KURUCZOK EMLÉKEI TÖRÖKORSZÁGBAN. 605 hegyi patak, a Büjiik-dere (Nagy-patak) csörgedez alá. Túl rajta szőllős kertek, gyümölcsösök, eperfák, kukoriczaföld stb. Csakhamar más patak következik, melynek neve Baki-ordsadere (magyarúl : Rezes-patak). Ismét szántóföldek, ültetvények következnek s néhány perez múlva más patak medribe kell leereszkednünk, mely sűrűn be van nőve bozóttal ; alatta nagy mohos kövek rejtőznek s csodálatos alakú, szép mészkő formácziók, csiga-alakokkal. A kristáytiszta víz, mely a Magyarhegy alól jő, kellemes ízű; lovaink mohón szürcsölték. Ennek a neve Madsar-dere (Magyar-patak). Ezen a patakon túl következik az a dűlő, melyet ma is Magyar-пак neveznek, s ennek egyik kimagasló pontján mutatják azt a helyet, hol régen a magyar fejedelem háza állott. Dobogó szívvel közeledtünk a kegyeletes emlékű hely felé a dohányültetvények között vezető ösvényen. A buján termő szántóföldek közepette van egy bozótos domb-él, mely sűrűn be van nőve vad olajfával (jabanzetin), babérfával, bokrokkal és tüskés bozóttal. A bokrok között és alatt régi romok törmeléke van felhalmozva, e közt hatalmas kődarabok, tömör épületkövek, lapos faragott kövek és keskeny tégladarabok, A fürge suhanezok jól ismerik e romhalmaz rejtekeit s baksis fejében egymásután hozták elő az érdekesebb kődarabokat, köztük egy nagy kapusarok követ, melyen a keréksurlás nyomai is meglátszottak. A nagyobb faragott kövek látásáért magunknak kellett a sűrű bokrok között bujkálnunk. Sajnos, az az igyekezetem, hogy valami felírást vagy czímert találjak, hiába való volt; e végből ásatni kellene. Hanem találtunk egy finom faragású márványoszlop-talapzatot s szép csigakövűletclarabokat, minők a Magyar-patakban találhatók. Ugy képzeltük, hogy a márványoszlopon esetleg valamely mellszobor állhatott s a csigakövűletek talán Zrínyi Ilona virágágyait szegélyezték. (A márványdarabot elhoztuk s a csigakövületekből is hoztunk magunkkal.) Kegyelettel jártuk körűi és kutattuk át ezt az emlékezetes házhelyet, melynek kerülete 300—400 lépés lehet. Körülötte oly dúsan tenyésző dohányerdő volt, hogy a dohánykórók közül a lovasember alig látszott ki. A Virágok-mezeje épen most a virágzó dohány ültetvény sárga virágtengerével volt beborítva. E helynél szebb és alkalmasabb pontot mezei lakúi e vidéken alig választhatott volna valaki. A hegyek lábánál egy előrenyúló dombélen állott a csiílik, mely felett lankásan emelkedik a hely a Magyar nevet viselő hegyek felé, melyek aljában (a majorháztól néhány száz lépésnyire) szőllő-ültetvények vannak, »sok szép gyümölcsös, árnyékos és minden életre való alkalma-