Századok – 1904
Értekezések - SZÁDECZKY LAJOS: A bujdosó kuruczok emlékei Törökországban 595
A BUJDOSÓ KURUCZOK EMLÉKEI TÖRÖKORSZÁGBAN. 603 Pap Keresztély a kocsissal) megindultunk a kora reggeli szürkületben. A városból kiérve s a régi római és görög császári úton haladva, szokatlanúl szép látványban gyönyörködtünk. Az izmidi öböl végén a sekély vízben a vízi madarak (pelikánok, Íbiszek, sirályok) seregei játszadoztak. A nap épen akkor kelt fel a Szabandsa tavát környező hegyek mögül s a fölkelő nap sugarai a hegyoldalon egymás fölé emelkedő izmidi házak ablakain visszaverődvén, mintha az egész város ki lett volna világítva, olyan tündéri fényben ragyogott a regényes fekvésű hely, melytől mindinkább eltávolodánk. Nemsokára letértünk a főútról s jobbra egy mellékútra térve, délkelet felé haladtunk a Magyar-hegy irányában. Hét órakor érkeztünk a völgyiapály peremén, a hegyek lábánál épült Czoháne nevű állami gyártelephez, a hol a katonaság számára posztót készítenek. Néhány nagyobb, sárgára festett emeletes gyárépületből s kisebb tiszti és munkáslakásból áll a telep, melynek tágas térségein a frissen gyártott szürke posztó hosszú állványokra volt kifeszítve száradás végett. A telepet a hegyekből aláfolyó bővizű Kilesz patak látja el vízzel, mely a Gök-dag s a Magyar-hegyek aljából eredő patakokból egyesül. Tájékozódván a további útirány felől, a munkások rámutattak az előttünk álló hegyláncz csúcsai közül a Magyarhegyre (Madsar-dag), mely a hegylánczolat tövében épült szomszédos Karatepe nevü falu határában van. Czoháne árnyas, fás ligetéből kiérve, lejtősen emelkedő, cserjés mezőségen, legelőhelyeken át vezet tovább az út. A magas fensíkra érve, a látóhatár jó messze kitárúl s előttünk áll a kelet-nyugati irányban messze elhúzódó, több csúcsban végződő hosszú hegylánczolat, melynek három előhegye viseli a Magyar nevet. A többi csúcs felett emelkedik a kétágú Hamzsahegy, mely immár innen a közelből eltakarja a háttérben álló Gök-dagot (a szent Illés hegyét). A tágas fensíkon megállva, gyönyörködtünk a szép látványban : körülöttünk hegyalji cserjés legelő, előttünk egy sötét tölgyes erdő, azon túl gazdagon termő föld, szőllőhegyek, eperfaligeteli, gyümölcsös kertek s a hegy alatt közvetetlenűl egy regényes fekvésű falu : Karatepe. Ide igyekeztünk mindenekelőtt a mindinkább emelkedő s nehezen járható úton, mely egy-két szakadékos mély patakon is átvezet. Nyolcz óra tájon érkeztünk oda. A helység nem különb mint egy-egy erdélyi havasalji falu. A faházikók sűrűn és rendetlenül sorakoznak egymás mellé,
