Századok – 1904

Értekezések - VÉRTESY JENŐ: Nádasdy Ferencz mint író 47

nádasdy ferencz mint író. 53 irodalomnak egyik legszebb szónoki munkája. Tartalmas minden ízében s valósággal művészi a formában. Meg van ékesítve, ki van köszörülve. E beszéddel Nádasdy letette tollát s az ő szenvedélye is kilobbant. Túlozta benne az ország siralmas állapotát, de az alapja igaz volt. Kérve kérte egyezségre a nemzetet, de hiába. Vissza is vonult az összeesküvéstől, a közügyektől, úgy élt csendesen Pottendorfban. Meggyülhetett szivében a, keserűség, de több hangot nem adott. Nem tudni, mennyi vigasztalást talált ^ családjában, a világi javakban, vagy a könyvek lapjain. Életére megvonták már az íjjat. Mikor az összeesküvés többi fejei a bécsi udvar kezébe estek, Nádasdyra is ráverték a bilincset s az Oratio maga is ellene vallott.1) Meg kellett halnia, mert dús volt és mert nagyon szerette hazáját. * * * Ez a kor nem volt még a legrosszabb. Az örökös harcz nyerssé, vaddá tehette az embereket, az osztrák kormány visszaélései elkeseríthették, de erős, bátor fajjal volt dolga, a mely bírta még. A hazaszeretet gyönyörű példái csillognak át e kor sötét hátteréből. A tespedés, a lethargia ideje még messze volt. De előjelei már mutatkoztak. A két veszedelmes véglet egyik példája Szelepcsényi érsek, a ki az udvar kegyét vadászsza és saját hazája törvényein tapos, ha érdeke úgy kívánja. A másik véglet Thököly István, becsületes jó magyar, de teljesen tunya és közönyös, eszem-iszom, dorbézoló ember. Fél kezében a boros poharat tartotta, a másikba kardját szorította; csak a halál vette ki kezéből, de tenni nem tett semmit sem a világon. Eszes jó magyarnak el kellett borulni, ha végignézett az országon. Kívül-belül veszedelem. Nagyon alkalmatlan viszonyok arra, hogy az irodalom fejlődjék, de lelket rázó tárgy, ha igazi, lelkéből való író veszi a tollára. Az irodalom első bajnoka e korban Zrínyi Miklós. Hatása távolról sem olyan, mint a mekkorát megérdemelt, de azért az sem maradt nyomtalan. A balszerencse mindenütt gátat vetett neki, hurokkal, tőrrel, kelepczével, rosszindulattal, gyűlölettel, nembánomsággal kellett küzdenie, s ő még sem élt hiába és tisztán jutott ki ennyi iszapból és sárból. Dolgozott szakadatlanul, nem hagyta nyugodni az ősök emléke és saját lelke. ') Elfogatásakor megtalálták iratai között. Panier (id. m.) csak német fordítását ismerte a bécsi állami levéltárból. Az eredetit — részben Nádasdy saját kezeírása —- Károlyi Árpád fedezte föl ugyanott. Veress Endre másolta le és adta ki a Történelmi Tár 1896 évi folyamában.