Századok – 1904
Értekezések - VÉRTESY JENŐ: Nádasdy Ferencz mint író 47
54 vértest jenő. Ha paripájáról leszállt, asztalhoz iilt; lia kardját lecsatolta, tollat vett kezébe. Világos, tiszta fej volt, a kinek agyában egész gyönyörű világ forrott. Nemcsak hatalmas, erővel teljes eposa mutatja írói kiválóságát, hanem prózai munkái is. Testestűl-lelkestűl magyar, minden íze, vére minden csöppje az, mindazonáltal nincs benne semmi szűkkörűség. A legmagasabb régiókba fölemelkedik egy szárny csapással. Mikor a szerencséről, az álomról beszél, aránylag szárazabb Vitéz liadnagy-á,ban, igazi mély philosophus módjára ír, a költészet arany porával hintve be írását. Olykor valami mélabú vet fátyolt reá, de a következő pillanatban élénk, tüzes, erős férfias szenvedélyét el nem bágyasztja semmi kudarcz. Csodálatosan ép és egészséges ember a legjavából. Legszebb prózai emléke e kornak : A török áfium ellen való orvosság. Ebben benne van az egész Zrínyi: bajnok, úri lelke, igaz magyar szíve, ragyogó, színes nyelve. Egy lépcsőfokkal alatta áll a Nádasdy Oratió-jn. Az írója kevesebb ember Zrínyinél. A bán fáradhatatlansága, aczél idegzete hiányzik az országbíróból. Szenvedélyében több a salak, egész magában kevesebb az egészség. Zrínyi írói koszorújában Az áfium ellen való orvosság csak egy levél, Nadasdynak az Oratio úgyszólván egész működése. De ez az egy darab megérdemli, hogy megbecsüljük. Nádasdy egyénisége csak olyan vérbeli magyarnak mutatkozik, mint a Zrínyié. Magyar a hamar-lobbanása, tüze, szenvedélye, magyar az a sajátságos jelenség benne, hogy — Hamlet szavaival — a szenvedély forgószelében is bizonyos mértéket tart. Magyar józanság. Nemzeti a vitézségnek minden fölébe való helyezése, nemzeti az az elfogultság, a mivel becsmérli az idegen népeket. Itt a a hibákban magyarabb még Zrínyinél is. Zrínyi is azt írja, hogy egy nemzetnél sem vagyunk alábbvalók, ő is rámutat az idegen népek hibáira, bűneire, de hozzáteszi, hogy egyiket sem akarja kisebbíteni. Mind a kettő egyezségre int, de Zrínyi egészen tisztán, Nádasdy itt is magával hurczolja a pártosság magyar szenvedélyét, epét szórván ellenségeire. És micsoda nyelven ! Még a régiessége is ékességére vagyon, mint a bronznak a nemes patina. Nincs olyan színes, olyan fényes, mint a Zrínyié, de magyarabb. Zrínyi sokat olvasta a latin classikusokat s nemcsak deák szókkal rakta tele műveit — szegénynek Ítélte a magyar nyelvet, meg szebbnek is tartotta úgy — hanem mondatait is akárhányszor latin formára alkotja. A Nádasdy magyarsága gyönyörű. Minden ') A Szigeti veszedelem előszavában.
