Századok – 1904

Értekezések - VÉRTESY JENŐ: Nádasdy Ferencz mint író 47

62 VÉRTESY JENŐ. tet becsmérli, a ki ezt a harczos nemzetet megrontotta: »Tudta azt mindenkor a német, katonább a magyar nálánál, s azért is vetette le véle nyakából sok hamis mesterséggel fegyverét. Másik pedig azért, hogy a dicsőség pálmáját el ne nyerje ellene ; ha azért régi igaz magyar anyád szopott teje után természetedben öntetett bátor szívedet, vitéz eleidtől maradott s már régtől fogva szögön függő paisodat s fegyveredet elővészed s abban öltözöl, hidd el, édes magyarom, nemcsak e világ előtt lészen meg vitézi híred s neved, sőt rossz szomszédoknak kevély, de puha fényes palotához szokott pompáját Istened s karod lábad alá hódítja neked is.« Olyan pásztora a német a magyarnak, mint farkas a báránynak. Határai átengedésével szerzett békét a törökkel, feleségi, gyermekei odaadásával, magyar vérrel írta diplomáját. Lator praktikákkal kitépte tollát, s a nemzetet, mely valaha paizsa volt, a hálátlan lábakapczájává akarja tenni. Azért úgy vigyázzon a magyar nemzet, hogy bármely perczben kézbe ragadhassa fegyverét, kengyelbe vethesse lábát. Ez már nem a történetíró szava, ez a szónok izgatása. Hiába hozza föl maga az ellenérveket, hogy a magyar nem tud a fegyelemhez szokni, hogy nincs hadikészsége, serege, — jól tudja, érzi, hogy a magyar »mezőre szokott« nép. Azután ismét megcsendesedik az író. Teljes nyugalommal és mélyrelátó logikával veszi sorra a szomszéd népeket, kiben lehetne frigyest találni. Ismeri jól a dolgok állapotát, hiszen bennük él. A törököt ajánlja sok ok, de nem bízik benne. A németet kiismertük, összeszoktunk vele, annál kevesebb ok vele szövetkezni : »láttál-e pedig az ég alatt nyomorultabb, puhább, lágyabb nemzetet mezőben a mi szomszédinknál?« Keserű évtizedek tapasztalatai mondatják ezeket, rágondolván a hitszegő törökökre s a német zsoldos kapitányokra. Aggódó szemmel néz körül : ki segíthetne hát ? A csehet egészen letiporta a német; marad a lengyel és a franczia. Mindkettőt élesen jellemzi jó és rossz oldaláról egyaránt. A lengyel, gyors, bosszúálló, könnyű, hatalmas ; a lengyel kevély, más nemzetet megvető, maga magával is viszálykodó. Két tőr lenne egy hüvelyben, szövetkezvén a magyarral. A franczia jó barátja a magyarnak, vitézségben, természetben hozzá hasonló ; a franczia hamar változó, soha nem állandó; fejedelme tyrannus, feslett életű, istentelen. Tőr helyett kelepcz'e. Egyéb népek messze esnek. A mi hátra van, a mi segítene, nem más, csak igaz egyezség, nagy titok, költség, jó fáradság, hamar liozzányúlás. Ma még lehetséges, nemsokára késő. Nem volt újdonság az ilyenformájú munka. Zrínyi Miklós