Századok – 1904

Történeti irodalom - Milhoffer Sándor: Gróf Széchenyi István lelki világa. Ism. –y –s 569 - Milhoffer Sándor: Báró Eötvös József. Ism. –y –s 569

TÖRTÉNET] IRODALOM. 54:7 bírálatot. Míg az előbbi, hogy objectivnek láttassák, nem tesz egyebet, mint hogy megjegyzés nélkül közli az író gondolatait, s így a laikus olvasót igen gyakran cserben hagyja, mivel nem ad neki tanácsot, mennyit fogadjon el igaznak abból a mit hall; míg az utóbbi a maga álláspontjáról mondván ítéletet, megtéveszti az olvasót, ráerőszakolván a saját egyéni véleményét : addig Dézsi mindig a bölcselőt állítja előtérbe, s csak egy-egy találó megjegyzéssel figyelmeztet, hogy az író egyik vagy másik állítását már megdöntötte az azóta fejlett tudomány. A szerző nagy olvasottságát említettem, és joggal. A forrásoknak oly tömegét idézi, hogy szinte sok. Nem ártott volna, ha tájékozás kedvéért az alapvetőkre, a legjelentősebbekre külön is felhívta volna a figyelmet, hogy az érdeklődő a felsorolt munkák tengeréből kiválogathassa azokat, a melyek segítségével ismereteit kiegészítheti. Érdeklődéssel várjuk a munka folytatását. Reméljük, beváltja hozzáfűzött várakozásunkat. —R. Gróf Széchenyi István lelki világa. Irta Milhoffer Sándor. Budapest. 1902. Politzer Zsigmond és fia. 8-r. 54 1. — Báró Eötvös József. Irta Milhoffer Sándor. Kecskemét, 1903. Első kecskeméti kny. r. t. 8-r. 80 1. A szerző a fenti czímek alatt írt tanulmányaiban az újabb magyar történelemnek két nagy alakját iparkodik a nagyobb közönség előtt többé-kevésbbé új felfogással tárgyalni : Széchenyi István grófot és Eötvös József bárót. Széchenyit mint embert törekszik megértetni, Eötvöst pedig mint állanibölcselkedőt, de mellesleg kiterjeszkedik Széchenyi egész politikai pályájára s Eötvös költői munkásságának ismertetésére is. így azután bajos megérteni, miféle czél lebegett az író előtt tulajdonképen. Mert az ilyen tanulmányoknak igazában csak ügy volna igazi értéke, ha az új szempont, a melyből az író hőseit tárgyalja, valóban kitűnnék mind a felfogásban, mind a tárgyalásban. Milhoffer tanulmányaiban azonban ilyenre nem igen találhatni. Ha arra volt példáúl a Széchenyiről szóló tanulmány szánva, hogy valamely vidéki felolvasás tárgya legyen, arra elég jó lehetett; a közönség találhatott benne Széchenyi lelki világáról egynehány helyes észrevételt, a mely az utolsó évtizedek irodalmában elég gyakran visszhangzott ; de tudományos értéket, úgy véljük, maga a szerző sem kívánt e kis művének tulajdonítani. Pedig ez határozottan sikerültebb a másik tanulmánynál; mert az elsőben legalább a Széchenyi