Századok – 1904
Történeti irodalom - Milhoffer Sándor: Gróf Széchenyi István lelki világa. Ism. –y –s 569 - Milhoffer Sándor: Báró Eötvös József. Ism. –y –s 569
570 TÖRTÉNETI IRODALOM. naplóiból néhány jól kiválasztott adattal törekszik a »legnagyobb magyar« beteges lelkiállapotát, nem mondjuk megmagyarázni, de egyik-másik nyilvánulásában jellemezni; míg az Eötvösről szóló, különben terjedelmesebb munkája úgyszólván csupa közhely, végig egyszerű magasztalás, minden új adat, új szempontból kiindúló felfogás nélkül. Ha csak azt nem tekinti új felfogásnak, hogy erősen kikel azok ellen, a kik Eötvöst mint az elmélet emberét tűntették fel. De hogy miben hibás e vélemény : azt nem értjük meg művéből. Mi úgy tudjuk, hogy az irodalomban eddig elfogadott vélemény az, hogy Eötvös inkább az eszmék kezdeményezője, semmint azok végrehajtója; hogy a nagy átalakúlásnak 1848 és 1867 előtti legfőbb eszméit ő hirdeti a legnagyobb kitartással és a legékesenszólóbban ; de a gyakorlati életbe Kossuth és Deák viszik át, vagyis ők valósítják meg. Igaz, hogy Eötvös mint gyakorlati államférfiú is nagy érdemeket szerzett közoktatásügyünk terén; ámde Eötvös államférfiúi nagysága bizonyára nem itt keresendő, hanem eszméinek újszerűségében, a korszellemhez való idomításában s átalakulásunk irányainak kijelölésében. Ha a szerző Eötvös politikai műveinek csak egyikét veszi vala mélyebb vizsgálat alá s azt igyekszik a kor többi nevezetes publicistikai műveivel kapcsolatban új oldalról megvilágítani, kétségtelenül inkább számot tarthatna a szakemberek figyelmére ; így azonban e tanulmányokat nem mérnők különösebben ajánlani azoknak, a kik akár a Széchenyiről, akár az Eötvösről szóló irodalmat ismerik. A második tanulmánynak még leginkább a hetedik szakaszát tarthatjuk olyannak, mely aránylag kevésbbé ismeretes korszakát tárgyalja Eötvös működésének, t. i. vallás- és közoktatásügyi miniszteri tevékenységét. De itt meg jóformán szárazon csak lajstromozza a fontosabb adatokat a nélkül, hogy Eötvös államférfiúi jellemének kidomborításához igazában hozzájárulna. —Y —s.
