Századok – 1904

Történeti irodalom - Tomanović; L. O.: Ivann Crnojeviću nekolika pitanja po najnovijim izvorima. Ism. Margalits Ede 560

562 TÖRTÉNETI IRODALOM. 3000 aranyat és sok posztót küld neki ajándékúl. Ilyen provisiót adott Velencze a Baláicoknak, sőt Magyarországnak is a török elleni hadjáratokra, de ezek azért függetlenek maradtak Velenczétől, épen ügy mint Iván, s nem voltak zsoldosai, hanem szövetségesei a köztársaságnak. Skutari első ostromát nemsokára követte a második. II. Mehmet szultán nagy hadsereggel maga vonult ellene 1478 junius havában. Iván Skutari felszabadítására sietett, azonban ez megadta magát azon feltétel alatt, hogy a velenczei őrség szabadon elvonulhasson. Velencze 1479 jan. 23-án nagy áldozatok árán békét kötött a törökkel, de a békekötésben szó sincs Ivánról. A szultánnak 1479 jun. 10-én Velenczéhez intézett leveléből megtudjuk, hogy »Isten segítségével és nagy hadsereggel legyőzte Crnojevié Ivánt.« Velencze tehát magára hagyta szövetségesét, a ki Skutari eleste s országa sík területének elveszte után a hegyekbe vonult népével, és valamint előbb megőrizte függetlenségét Velenczétől, noha szövetségese volt, épen úgy független maradt a töröktől is élete végéig. Annak, hogy a portával valami békét kötött vagy béke iránt alkudozott, avagy a szultánnal szemben vazallusi viszonyba jutott volna, semmi nyoma sincsen. Tomic azt véli, hogy Iván 1482 elején önként meghódolt a szultánnak s ennek fönhatósága alatt uralkodott tovább Montenegróban, mert a portának jan. 12-én Velenczével megújított békekötésében ismét nincsen szó Ivánról és országáról ; pedig ezt a meghódolást semmi sem bizonyítja; ellenben Iván függetlenségére mutat az, hogy épen ez időtájban állapítja meg országa határait Kattarónál Velenczével szemben, 1490-ben pedig tárgyalásokat folytat a köztársasággal, hogy fia és utóda György, feleségül vehesse Erizzo Mark Antonio leányát Erzsébetet, mire nézve a tanács abbeli reménységét nyilvánítja, hogy e rokoni kötelék a két ország között meg fogja újítani és erősíteni a régi barátságot. A montenegrói követség hozza is a menyasszonyt, de az öreg Iván ezt már meg nem érte, mert julius közepe táján (1490) meghalt. Hogy a szultántól függött volna, arra Euvarac és utána Tomié Gsupán azt az egy adatot tudják felhozni, hogy Ivánnak egy oklevele (1486) így van keltezve : »Fenséges és Isten kegyelméből Zenta urának, Crnojeviő Iván úrnak udvarában, a hatalmas és magas török császárnak, Bajazet szultánnak idejében«, — de ez nem komoly érv, mert csak időmeghatározás. Montenegro Iván halála után is független maradt a töröktől. A kattarói proveditore utasítást kér Velenczétől, hogyan viselkedjék, ha a porta kísérletet tenne, hogy Iván fiát Györgyöt megakadályozza öröksége és az uralom átvételében. A senatus