Századok – 1904

Történeti irodalom - Mittheilungen des k. u. k. Kriegsarchivs. Dritte Folge. I. II. Bd. Ism. Takáts Sándor 546

548 TÖRTÉNETI IRODALOM. bette, hogy mi a mi hadainkat Stockachnál össze ne vonhattuk volna, mielőtt az ellenség oda ért. Ha az ellenség nem tudta volna, hogy a mi csapataink szanaszét állanak, sohasem mert volna Bíissingennél a Rajnán átkelni. — Harmadik levelében (máj. 28-ról) folytatja megjegyzéseit Kray és Moreau hadműveletei felől. A fő alapelvek, — írja — miket egy vezérlő tábornoknak figyelmen kívül hagynia sohasem szabad, a következők : 1) a közlekedési vonaltól, mely egyúttal tárházainak, szállítmányainak és visszavonulásának is útja, sohasem szabad annyira eltávolodnia, hogy alioz az ellenség közelebb legyen mint ő; 2) mindég egyesített erővel kell operálni. Ezek a megjegyzések természetesen Kraynak és táborkarának szólnak. Miután részletesen elmondja, hogy Moreau hogyan kényszeríthette volna Krayt Ulm elhagyására, leírja azt is, mit tett volna ő Kray helyében. Rendkívül érdekesek és becsesek ezek a megjegyzések, mert az ifjú főherczeg páratlan készültségét és kiváló hadvezéri tehetségét látjuk megnyilatkozni minden sorában. — A hatodik levélben már maga is büszkén hivatkozik előbbi nyilatkozataira, mert a hadi tudósításokból megértette, hogy csakugyan bekövetkezett az, a mit ő előre megjósolt. Erősen bírálja Moreaut. »Er ist — írja — kein Bonaparte,, die Entsclilosslieit geht im zu sehr ab, als dass man ihn in die Classe eines grossen Generals rechnen könne!« Ugyanebben a levélben ír a marengói csatáról is, melyet Napoleon koszorúja líj borostyánlevelének mond. A csata körülményeit még nem ismeri ugyan, de mégis kimondja, hogy Napoleon valószínűleg azért nyerte meg az ütközetet, mert a mi csapataink mind harczoltak, ő azonban egyik hadtestét tartalékban tartotta s ezzel vívta ki a győzelmet. Ez is újabb bizonyíték arra nézve, hogy mennyire szükségesek a tartalék csapatok. Bonaparte a tartalékkal győzött, de a mi tartalékseregünk az Inn mellett — néhány zászlóalj nyugalmazott tisztek és invalidus altisztek vezetése alatt — aligha arat ilyen győzedelmet ! Az első kötet második közleménye az 1830-iki párisi utczai harczokról szól. Szerzője, Boen kapitány, kitűnő források alapján írta meg értekezését, mely azonban tárgyánál fogva minket kevésbbé érdekel, azért bővebb ismertetését mellőzzük. — Ugyanezt mondhatjuk Langer magvas tanulmányáról, melyet Freiburg és Breisach visszafoglalásáról (1698—1700) írt. — A következő 190 oldalra terjedő értekezés ily czímet visel : Ereignisse in den Legationen und Marken in Italien, in den Jahren 1848 und 1849. Szerzője Sommeregger kapitány. A legapróbb részletekig leírja a 1848/49-iki olasz hadjáratot.