Századok – 1904

Történeti irodalom - Mittheilungen des k. u. k. Kriegsarchivs. Dritte Folge. I. II. Bd. Ism. Takáts Sándor 546

TÖRTÉNET] IRODALOM. 54:7 Mivel elsőrangú s legnagyobbrészt felhasználatlan levéltári forrásokból dolgozott, munkája telve van új és ismeretlen adatokkal. A nagy tanulmány értékét növeli a hozzá mellékelt három térkép. Az egyes harczok leírásában megtaláljuk a résztvevő magyar csapatokat s azok főtisztjeit is. Az utóbbiak közül különösen kitüntették magukat Gyulay, Lendvay Albert, Mattyasovszky, Nagy stb. Az utóbbiról, a ki a törzskar feje volt, ezt írja a szerző : »dem ein wesentlicher Antheil an den Erfolgen gebärt.« A felső Elbe melletti osztrák erődítésekről szól Peters kapitány értekezése : Die österreichischen Befestigungen an der oberen Elbe. A bajor örökösödési háborúk és a birodalmi erődítések történetéhez nyújt adalékokat. A második kötet közleményei közül megemlítjük Criste kapitány 157 oldalra terjedő tanulmányát az osztrák csapatok felállításáról 1790-ben Poroszországgal szemben. Hertzberg porosz miniszter törekvései nálunk is eléggé ismertek. Tudjuk azt is, hogy 1790-ben Ausztria és Poroszország között a háború már-már kitörőben volt. Az osztrák és a magyar (erről Criste megfeledkezett) csapatok felállításáról s a hadi tervekről azonban mindeddig semmi sem került még napfényre. Criste tanulmánya tehát sok újat nyújt. Czíme csupán az osztrák csapatok felállításáról szól ugyan, de magában a dolgozatban igen sok és becses adatot találunk Magyarország akkori politikai bolviszonyairól. A szerző, ki felhasználta a berlini titkos levéltár iratait is, bőven ír az 1788—1790-iki magyar-porosz politikai összeköttetésekről. Ismerteti a porosz emissariusok kiküldetését Magyarországba; Jakobi-Kloest és Podewils gróf érintkezéseit a magyar mágnásokkal, továbbá Hompesch Károly planumát a Habsburgoknak Magyarországból való eltávolítására. Ez a Hompesch adta át Hertzberg miniszternek a magyar karok és rendek memorandumát, melyben Poroszországot Szászországgal együtt arra kérik, hogy sereget küldjön Magyarországba. Itt közli a szerző Möllendorf tábornoknak a királyhoz intézett jelentését is (1788 nov. 17-ről) a magyar felkelés szervezése s az ország függetlenítése ügyében. Erre nézve Möllendorf még nem látta elérkezettnek az időt. »Ha egyszer felséged — írja a jelentés végén — nyilt háborút visel a császárral, akkor e plánumot könnyebben keresztül lehet vinni, mert akkor a hadsereg a birodalmon kívül áll s így a magyar nemesség könnyebben foghat fegyvert.« A politikai előzmények bő ismertetése után a hadi készülődésekre tér át a szerző. A viszonyok 1790-ben már odáig fejlődtek, liogy II. József elkerülhetetlennek tartotta a lengyelekkel egyesült poroszok ellen viselendő háborút.