Századok – 1904
Értekezések - ŠUFFLAY MILÁN: János gercsei főesperes krónikája töredékéről 511
522 SUFFLAY MILÁN. közvetett vagy közvetetlen-e ezen összefüggés, erről határozottan nem nyilatkozhatunk. Minthogy azonban ezen oklevél részben későbbi hamisításnak tartatik, igen valószínű, hogy azt a pécsi krónikaíró nem használta fel, hanem csak később János, mikor a hamisítvány már létezett. Ez által ugyan nincs kizárva, hogy a pécsi krónika ne tartalmazhatott volna némely adatot Béláról, mint pl. az Adalbertus nevet; x ) de akár közvetett, akár közvetetlen úton került ki ez adat az oklevélből, az itt nem nagy jelentőségű dolog, mert világos, hogy János mindkét esetben csak Pécsről szerezhette tudósításait. IV. Most, miután majdnem bizonyos, hogy János egy pécsi krónikát használt fel, közelebbről megvilágíthatjuk — már a mennyire lehetséges — e forrás minémüségét. Mint töredékünkből következtethetjük, ez a pécsi krónika két részre oszlott : a) Szent Istvántól Péter haláláig (1046), Ъ) Péter utódai Gézáig (1074). — Valószínű azonban, hogy — mint a többi ismert krónikának, úgy ennek is volt oly része, mely a nemzet előtörténetét tartalmazta; s alább arra is hozunk fel bizonyítékot, hogy ez a krónika Szent László uralkodása kezdetét is magában foglalhatta. a) A Szent István uralkodására vonatkozó fejezetnek igen fontos adatokat kellett tartalmaznia. A horvát királytól nyújtott segítség, a házassági tervek, és főleg az akkori magyar és horvát birodalom határairól szóló s a töredékben átvett tudósítások erre mutatnak. Hogy a Dráva mentén elhúzódó új határvonalról tudomással bírtak Pécsett, sőt hogy ott talán egykorú hivatalos följegyzések is tétettek róla, világos ; annál inkább, mivel Szlavónia átengedése által a pécsi egyházmegye nyugati határa pontosabban megállapíttatott,2) miután végre meorum, gloriosissimi Andree regis et optimi ducis Adalberti, ego Bado palatínus, at monasterium meum sancti Demetrii supra Zavam fluvium, quod multis bellicis laboribus cum tota provincia illa sancte corone rectificavi et iterum acquisivi, quia illud monasterium est in parochia sancti Petri dedi etiam sancto Petro Quinqueecclesiensi et patri nostro episcopo Mauro.* l) Hogy a Xl-ik században a magyaroknál két név használata dívott, erre nézve olv. Kaindl : Stud. VIII. 85. 1. — A magyar-lengyel krónika is ismeri ezen nevet. (Kainál : Stud. III. 33. 1.) — Magát a nevet illetőleg Büdinger : Ein Buch ung. Geschichte, 15. — Az 1057-iki oklevél hiteles része (v. ö. Pauler id. m. II. 757. 1.) talán épen e pécsi krónikából meríttetett. ') Tudvalevőleg ép ezen határ fölött vitatkoznak a történetkutatók, mivel erről az alapító oklevélben pontos adatok nincsenek. V. ö.
