Századok – 1904

Értekezések - ŠUFFLAY MILÁN: János gercsei főesperes krónikája töredékéről 511

i JÁNOS GERCSEI FÖESPEKES KRÓNIKÁJA TÖREDÉKÉRŐL. 523 ez oldalról a »horvát« püspökséggel szomszédságba jutott.1

) A töredékben ezt olvassuk : »pars haec Sclavoniae. quae regni erat Hungáriáé, nam pars a decennio Diogeni duci Syrmiensi parebat, a Culpe in Savum influentia per tluvium Trebes et campum luteum sive Czernitz ad Dravum usque regi Croatiae cessit. Turn iurisdictio episcopi Croatensis ad Dravum extensa est.« Nem hihetjük azonban, hogy a határokról szóló tudósítás a pécsi krónikából szórói-szóra volna átvéve; a gercsei főesperesnek a földrajzi nevek iránti előszeretete épen e helyen káros befolyást okozhatott. A Gizellára, Péterre és Abára vonatkozó tudósítások, ellentétben a többi magyar krónikákkal, a pécsi krónikában — úgy látszik — világosak voltak. Ez némileg a töredék szerzőjének érdeméül tudható be, mert ő a saját czéljának legjobban megfelelő adatokat ügyesen tudta felhasználni s azokat a stadei annalesek által is ellenőrizte.2) Előadásának világossága azonban főleg onnan ered, hogy maga a pécsi krónika írója az altaichi annalesek-bői (mint látszik 1046-ig) merített. Ez okból osztottuk mi is a pécsi krónikát két részre. Azok az okok, a melyek alapján arra a meggyőződésre jutottunk, hogy az altaichi annaleseket semmiesetre sem János, hanem már az eredeti pécsi krónika használta fel, a következők : 1. A töredék tudósításai Péterről és ennek viszonyáról a király özvegyéhez, csakis az altaichi annalesekkel egyeznek teljesen. Itt is ott is, Péter mint Szent István által választott utód szerepel, itt is ott is, hálátlansággal viszonozza a királyné jóságát és »custodiae angustiis conclusam« tartja.3) Péter ezen magaviselete mind a két kútfőben a magyar főnemesek lázadásának főokáúl van feltüntetve. A töredékben ezt olvassuk : »duces, episcopi, comités, ad quos regno providere pertinebat, sibi metuentes, dum haec patrari cum regina videbant, Samuelem ducem, Oba dictum, qui ex primis Hungarorum ducibus, Ortvay : A pécsi egyházmegye. Értekezések, XIV. — Pauler id. m. I. 509. 1. 89. sz. j. — Klaic: Slavonien, 31. 1. ') Ebből is kitűnik, hogy a töredék e helyének magyarázatánál nincs szükségünk Tamás spalatói főesperesre, a kire Klaié hivatkozik. (Slavonien, 23. 1.) *) L. alább. 3) Ann. Altahenses, ad a. 1041. (M. G. SS. XX. 808.) . . . »Stephano demum vita decedente et Petro eins gratia in regno succedente, fides ipsius patuit . . . nam unius anni tempore tractavit earn honorifice, quo peracto spacio, destituit illam omni bono ... in quadam etiam urbe earn locavit talique custodiae mancipavit, ut nec ipsi potestas esset progrediendi.«