Századok – 1904

Értekezések - ŠUFFLAY MILÁN: János gercsei főesperes krónikája töredékéről 511

JÁNOS GERCSEI FŐESL'ERES KRÓNIKÁJA TÖREDÉKÉRŐL. 517 származik. Most az a kérdés, vájjon nyerhetünk-e a két munka összehasonlításából valami positiv támasztékot a főesperes szerzőségének bizonyítására? Eddig még senki sem foglalkozott így a kérdéssel, mert kiki csak arra törekedett, hogy az ellene felhozható érvelésekkel éljen. Nem szükség fejtegetnünk, hogy ezzel a helyes történeti módszer ellen vétettek kutatóink. A két munka összehasonlításából nem várhatunk ugyan kényszerítő bizonyítékokat feltevésünk mellett, mert a két mű anyaga teljesen különbözik egymástól : az egyik tisztán jogi, a másik politikai-történelmi ; de ily esetben, a hol minden külső eszköz hiányzik, fel kell használnunk a legcsekélyebb körülményt is, hogy a végleges következtetésnek erősebb alapot adhassunk. 1. Már az első figyelmes átolvasásnál be kell vallania még annak is, a ki elfogult a dolog iránt, hogy a töredékben a mondatok alakja és a tudósítások sorrendje arra mutat, hogy a szerző a legszűkebb formába igyekezett önteni anyagát. Alább ezen észrevételünket még annak a bizonyításával is támogatjuk, hogy a szerző, feladatához képest csak a forrásokból kiválogatott híreket állította össze s még ezeket is lehetőleg megrövidítette. Kaindl azonban kimutatta,1) hogy a zágrábi krónika, mely kétségkívül Jánosnak tulajdonítható, az ő eredetijének rövidített másolata. A forrásokból merített adatok rövidítésére czélzó törekvésben tehát véleményem szerint a két mű : a zágrábi krónika és a töredék találkoznak. 2. Még különösebb találkozás fedezhető fel abban, hogy a személyi és földrajzi tulajdonneveket mind a két munka szívesen használja fel egy-egy történeti tény vagy vélemény támogatására. A rövid töredékből két érdekes példát hozhatunk föl erre : Midőn a töredék szerzője Szlavóniának Béla és Eadus nádor által történt elfoglalásáról szól, még ezt mondja : »dicunt Bele memóriás servari in Belica, Belovar aliisque locis.« Más helyen meg ekkép fejezi ki magát: »reliquum Ladislaus habuit cum parte Hungáriáé usque ad ïisciam et Arabonem, ut essent in comitatu Crisiensi multáé memoriae Ladislai.« E két példához hasonlókat a zágrábi püspökök jegyzékében találunk, mely a zágrábi káptalan statútumainak bevezetéseid szolgál. A felhozandó példák annál fontosabbak, mivel —- itt épen úgy, mint a töredékben is — rövid megszakításokkal többször ismétlődnek.2

) A gercsei főesperes Francita ') Studien, XI. 70. 1. 2) Olv. Tkalcic : Statuta capituli Zagrabiensis, 5. 1.