Századok – 1904

Értekezések - ŠUFFLAY MILÁN: János gercsei főesperes krónikája töredékéről 511

518 SUFFLAY MILÁN. (helyesen FancsiJca) püspök származását illetőleg így vélekedik : »et forsan fuit Grallicus, quod nomen suum quasi importât,« Hasonlót mond ennek utódáról Bernardusról : »et forsan fuit Cathalanus, quia Cathalani habundant hoc nomine et etiam Burgendi.« Prodan püspök felemlítésénél ezt mondja: »huius nomen bene reperitur in privilegiis ecclesie, quia forsan alias reperiuntur et in quodam loco dicitur : pons Prodani.« 3. Yégre a töredéken is át meg át villan a nevek etymologiai magyarázata iránti előszeretet, a mivel a statútumokban oly gyakran találkozunk.1

) A »Godimir, quasi fructus pacis banus a Cresimiro declaratur« mondatba ugyanis a töredék szerzője a tulajdonnév szláv jelentését mint találó jelzőt szőtte bele.2) Az itt felhozott tények a felhasznált források természetétől és számától függetlenek s csakis a szerző sajátságaira és szellemi tevékenységére vonatkoznak. A nevek használatának és magyarázatának szeretete, a mi János statútumaiban világosan feltűnik, úgy látszik, az ő vesszőparipája volt. De ezt látjuk a töredékben is. Kercselics véleménye a töredék szerzőjéről tehát össze nem dőlt a töredék és a statutumok összehasonlítása által. E szerint eddig nincs okunk a töredéket hamisításnak tartani. III. Forduljunk mármost alioz az érdekes kérdéshez, hogy minő forrásokból merítette János az ő híradásait ? Az eddigi kutatók a töredék szerzőjének forrásai közé sorolnak majdnem minden létező német, magyar, sőt byzanczi forrást is,3

) és mivel azt vélik, hogy a töredék egy későbbi korszak hamisítványa, a források közt a Kedrenos, Thuróczi, Anonymus stb. neveket is felemlítik. Mégis mindezekből sem magyarázható meg a töredék némely különös tudósítása, a miről később szólunk. Hogy e tudósítások nem légből kapottak, e mellett tanúskodik az a »számos« forrás, melylyel a szerző dicsekszik, továbbá az a körülmény is, hogy ') Példaképen felemlítem a következő helyeket : »Primus ergo episcopus prefuisse . . . reperitur nomine Duh ... et forsan fuit de littera sclavica, quod bene importât suum nomen Duh, id est spiritus.« (Tkalcic id. m. II. 5. 1.) —- » Veznicus est, qui in villa qualibet habet exequi mandatum sui superioris cuiuscumque, quod nomen bene sibi eonpetit vulgariter, quoniam villa in solavico wez vocatur.« (U. o. 33. 1.) 2) Godimir = gode (habilitas) és mir (pax). Miklósié : Bildung der slavischen Personennamen, nr. 51. s) Klaic : Slavonien, 23. 1. — Marczali id. m. 132. 1.