Századok – 1904

Értekezések - TELEKI GÉZA gr.: Teleki Mihály anyja 493

TELEKI MIHÁLY ANYJA. 505 Később (1658 okt. 2.) írja, liogy Barcsay és a török Nagyváradot s onnan a Tiszáig az egész földet birtokolni akarja, de azért Teleki maradjon "Rákóczy mellett, mert »valahul az Isten Rákóczy Györgyöt megtelepíti, mindenkor tud egy szolgának kenyeret, ruhát adni.« 1659 jan. 1-én azon aggódik, hogy »valóban megesik ám, ha Barcsay Ákos uram megmarad az fejedelemségben.« Utóbb (jan. 8.) meg azon, hogy Tisza István és Gyulai uram Barcsayhoz pártoltak, Tisza birtokokat remél s ezért Várad átadásán mesterkedik. Jan. 15-én írja, hogy Barcsay Rákóczy üldözésére kitámad Erdélyből, hogy minden áron meg akarja nyerni Telekit, a ki Rákóczy egyik főtanácsa, a ki személyesen ír majd neki leveleket és a kihez már a német is szegődik, az a német, »ki a magyart lelkében háborgatja, de az török csak külső javaiban.« Barcsay szavának ne higyjenek, épen úgy Tisza Istvánnak se, mert »micsoda jót teneked a Tisza nemzetség kíván, bár reád ne adja Isten.« Ennyi anyai gondnak mégis volt eredménye, és Bornemissza Anna hálatelt levelekben köszöni ha kitartását. »Hogy pedig írod — úgymond — hogy akár süssenek, főzzenek, de mód nélkül uradat el nem árulod, ha a mi kicsinyed vagyon mind elvész is, igen nagy örömömre vagyon.« *) Ekkor (febr. 4.) Barcsay adót vet ki a Telekiekre. Majd (febr. 27.) Sztepán tudatja, hogy mind neki, mind íiának végre is meg kell esküdni, mivel a török is üldözi Rákóczyt. » Szép, mialatt attól félek — írja — hogy az erdélyiek alátok öntik a forrót.« 1659 ápr. 1-én a szászsebesi gyűlés végzései előtt írja: »Izented, hogy ha meg akarnak eskütni Barcsay Ákos uram hűségére, megesküdjem ; hiszen ha te megesküdtél, mi szükség nekem megesküdnöm ; mindazonáltal, ha ugyan meg kell lenni, megesküszöm, noha bizony nem örömest.« Ez az utolsó értesítés már a Barcsay fenyegetéseinek hatása alatt keletkezett, és az asszony, a ki egyik levelében (1659 jan. 26.) úgy nyilatkozik, hogy »hozzám nem illik, orszá») 1659 jan. 26.