Századok – 1904

Értekezések - TELEKI GÉZA gr.: Teleki Mihály anyja 493

506 GR. TELEKI GÉZA. got igazgassak«, mégis fia és háza becsületiért éleselműen vezeti annak szándokait és cselekedeteit. Rákóczy halála (1660 jun. 7.) után, Barcsay és Kemény János alatt, már kevésbbé foglalkozik a politikával. Kemény János halála (1662 jan. 23.) után azonban annál nagyobb tere nyílik ismét, hogy fiát Apafi Mihály udvarához lánczolja. A nagyszőllősi csata Kemény Jánost, a német párt vezérét buktatta meg, de a párt még tovább is fennállott. Egyik vezetője Teleki Mihály, a ki ekkor (1662) lett kővári kapitánynyá. Anyjának ez a politika sehogy sem tetszett. Tudjuk az előbbiekből, hogy mily véleménynyel volt törökről és németről. Mind a kettőt szívből utálta, de a németet jobban. Ez a nagyaszszony egy önálló magyar Erdélyről álmodott és azt akarta, hogy ez álomnak megvalósítója fia legyen. Éles szeme azonban látta, hogy ez nem egy nap munkája lehet, azért az első és fő dolog, hogy Erdély e két ellenségétől szabaduljon. »Ha csak marhahajtani tartjátok az németeket, az még nem nagy vitézség; török elég volt, csak mertetek volna. Ha mindenkor Bécsben kell ordinancziát kérni, járni, addig elvégezi a török. Nem sok hasznát látom a Bécsben való járástoknak még eddig, noha olyan nagy titokban tartjátok ; de mi leszen, mi nem az vége, noha tudom, mindezekre csak azt mondom, nem én rám bízták, nem is ugyan, de ne is adjatok az nyereségben.« Hogy fiát az erdélyi politikának megnyerje, sűrűbb összeköttetést keres Apafi udvarával, különösen Apafinéval, noha ez »nem sok irgalmassággal« volt iránta. Ugy látszik, ez a szándéka, fia intentiója, ki mindenáron hazavágyott. Apafinéval atyafisága révén sokat tehetett, és finom asszonyi esze jónak látta, hogy női és férfiúi ismeretségét ennek a czélnak megnyerje. Közeledését Apafiék kezdetben hidegen fogadták. »Ugy látom jó fiam, — írja — az nagy emberek előtt nincsen atyafiság; én ugyan mikor ott voltam, beszéllett ő nagysága az fejedelem, de énnékem nem igen tetszik az ő nagyságok dolga, annyira hízelkedik az ti sok gonoszakarótok, én penig . . . soha nem kívánom az ő nagyságok személyét látnom, mert én ha szegény vagyok is, az állhatatos beszédű embereket ked-