Századok – 1904

Értekezések - TELEKI GÉZA gr.: Teleki Mihály anyja 493

TELEKI MIHÁLY ANYJA. 497 ben, s az igazi anya jellemző typusát állítja elénk, a ki szeretetteljesen, nyomról nyomra kiséri fiát emelkedésének lépcsőfokain. Az életben küzdelem várt reá, de a sok baj között nem fásul el, hanem gyöngéd szeretettel illeti gyermekeit és férje rokonságát. És ez a szeretet rendkívül erőteljesen nyilatkozik meg fiával szemközt. Korai özvegysége, a zord idők, a gyöngéd lelkületű nőt megedzik, szinte férfiassá teszik. Kurucz, szókimondó asszony, a ki nem ijed meg sem az ellenség zaklatásától, sem a viszonyok ridegségétől, sem az udvari ármányoktól, de nem ijed meg hatalomban növekedő fiától sem, s a fölényt, a mit az anya bír, még fia férfikorában is érvényesíti. Kívánságait híven, pontosan és gyorsan teljesíti. Azon van, hogy javára váljanak. Érte áldoz és cselekszik: »Abban bizonyos légy, engem ne búsíts, mert hiszen eddig is mindent adtam én neked, a mit lehetett, csak a lelkemet hogy nem adtam neked.« l) . . . »De én azon nem búsulok — írja, midőn leánya lakodalmának elhalasztásáról van szó — mert ád az Isten még egy darab kenyeret, adott nekem is; ha pedig, az mint hallom, Jenőt megadják s számkivetésre is megyen dolgunk s mind kúdulok is, mégis nem hagyom én az én gyermekimet ; más az pediglen, hogy az én Istenemnek még eddig kegyelmes gondjaviselete volt én reám s tudom hogy ezután is leszen.« 2) Ilyen az ő vallásossággal áthatott szeretete. így viselkedik, midőn fia tettei haragra gerjesztik. Erre azzal ad okot, ha leveleire nem válaszol, állapotjáról nem tudósítja; pedig tőle »csak egy ujjnyi czédulát« vár.3

) Gondos tanácsaival is őrködik fölötte és irányítja kisebb dolgait : »Kérlek édes fiam — írja a lengyelországi kaland előtt — bogy mind szolgáidhoz, mind azokhoz az emberekhez, az kik a szekér mellett lesznek, úgy viseld magadat, hogy jó legyen, és pedig abban az idegen országban, idegen nyelvek közt úgy viseld magadat, hogy elsőben az Istennek nevének dicséretére legyen; az én ') 1656 nov. 26. 2) 1657 nov. 11. 8) 1657 ang. 5.