Századok – 1904

Értekezések - TELEKI GÉZA gr.: Teleki Mihály anyja 493

498 GR. TELEKI GÉZA. vén fejemre gyalázatot ne hozz ; lám eddig ifjúságodban mindenek becsületedre voltanak. Az Isten hordozzon békével.« *) Ez az istenes szeretet haragjában tüzessé, lángolóvá, szenvedélylyé magasztosul. Sok jajgyötrelmet okoz neki. ha azt hiszi, hogy fia az ő tanácsát nem követi és látszólag anyja ellenére, vagy anyja elvei ellen cselekszik. Ilyen alkalom, midőn ügy látja, hogy Teleki Mihály a lengyelországi vereség után Rákóczy György iránti hűségében ingadozik, és a sok Ígéretnek vagy rágalomnak engedve, majdnem Barcsayhoz hajlik át : . . . »mindazonáltal, az mint látom, nem kell tenéked tanácsadás, mert te magadat elég tanácsnak itíled lenni. Hanem ím én azt mondom, mit cselekszel minden voltaképen, hogy jövendőben is meg ne bánjad. Mindazonáltal ugyan megmondottam vala, hogy én tenéked tanácsot nem adok . . . mert hiszen ez. is füstbe mehet, mint az többi, csak hogy én tehozzád az én jó anyai jóakaratomat meg akarom mondani. Immár te lássad, ha veszed is, ha nem is, mert tenéked ki jó tanácsot ad s ki pedig bizony rosszat, de a ki tanácsot ad, bizony költséget nem ad hozzá.« 2) Még keményebben fölindul, midőn fia szemrehányással illeti azért, mert az ő legbensőbb tétovázásáról Rákóczy Györgyhöz való ragaszkodásában másoknak is panaszolkodik : »Elvettem az leveledet, az melybűi értem, hogy írod, hogy értetted másoktúl reád való nehézségemet. De az mennyi jót nekem, szegény árva anyádnak s annak az szegény nyomorult húgodnak kívántál, az Isten tenéked is Teleki Mihály, annyi jót adjon; többet se, mert igazán megvallom, hogy miulta Lengyelországból kijöttél, hogy csak búval illettél, hogy engemet még az koporsómban is siralommal bocsátotok be. Nem így neveltelek volt én tégedet, hogy felhagyj, az én vénségemre megszomorító fiam légy, hanem azt gondoltam vala, hogy megörvendeztető fiam légy, de abban bizony igen megcsalt az reménység; de nem tehetek róla; tudom Istennek akaratja volt, hogy ezzel is meglátogasson, mert az Isten engemet !) 1656 decz. is. a) 1657 decz. 11.