Századok – 1904

Értekezések - LÁNCZY GYULA: A harmadik nemzetközi történelmi congressusról 413

A HARMADIK NEMZETKÖZI TÖRTÉNELMI CONGRESSUSRÓL. 421 vagy tulajdonképeni archivistikai kérdésekben, a tárgyalások folyamán ismételve szóba kerültek s érvényesültek. Övárynak előbbemlített előadását egy kis incidens követte, melyre nem térnék vissza, lia a JJiario-Ъяи nyoma nem maradt volna. Ugyanis a congressusi szabályzat s uralkodott gyakorlat ellenére felszólalt TJzielli Gusztáv tanár (Leonardo da Vinci mint exakt bölcselkedő és hasonló tbémák körül jelentős tanulmányoknak híres szerzője) és felvilágosítást kért a florenczi Filippo Buonaccorsi sorsáról Magyarországon, legalább részvételéről hazánk zavaros mozgalmaiban. Ováry azt felelte, hogy e kérdéssel majd foglalkozni fog vagy hasonlót. Addig is, míg Ováry úr ebbeli kutatásait majdan napvilágra fogja hozni, e helyütt kívánunk a kérdésre néhány rövid felvilágosító szóval válaszolni. Filippo Buonaccorsi senki más, mint hazai történetírásunk Callimachusa, Ulászló királyunk s a várnai csata történetírója. Feleslegesnek látszik e helyen Callimachus Experiens, mint önmagát nevezte, a római neo-platonikus akadémikus olaszföldi előzményeire visszatérni. Semmiesetre sem volt florenczi; családi származására való tekintettel Hetruscusnak nevezi a hozzá intézett versemény. De az is tudvalévő, hogy Callimachus Magyarországgal a lengyel udvar révén jutott összeköttetésbe. Hiszen férfikora, élete javarésze Lengyelországban a Jagellonidák közvetlen szolgálatában, sőt előkelő politikai mentor-szerepben folyt le, és Lengyelországban halt meg, még pedig békében betegágyon, s nem a kietlen táborban ama lengyel-moldva hadjárat kudarcza alatt, melyben Magyarország politikai részvételét, ellenzését, csak mint hypothesist látom rajzolódni Lengyelország egyik legújabb német történészénél. A szakbavágó külföldi történetirodalom csakugyan jegyez egy-két adalékot, mely a kora renaissance e valóban eszes politikai kalandorának (mert sok üres szószátyár is van ezen latinista vándor bojtárok között, ha szinte prof essioná tus renaistfcmce-registratorainknak mindjárt ég felé fordúl is a szeme bármely olasz névnek hallatára) Magyarországon való megfordulására, s ez összeköttetésben némi írott anyag lappangására vonatkozik. De hát évszázadok alatt ebből semmi sem került elő. Annál érdekesebb lesz, ha akár Ováry úr, akár más, e részben valamit napfényre találna deríteni. De a tudós polyhistor Uzielli (tanszéke szerint geolog vagy palaeontolog) talán nem vette oly szigorúan a dolgot, és neki köriilbelől mindegy lesz, ha őt e kérdésben Magyarországról a sokkal illetékesebb lengyel történet mezejére utasítjuk. A mit talán Rómában és