Századok – 1904
Értekezések - LÁNCZY GYULA: A harmadik nemzetközi történelmi congressusról 413
422 LÁNCZY GYULA. Florenczben is tudomásul fognak venni e magyar sorokból azok, a kiket érdekel. Darvai Móricz tagtársunk két meglehetősen távol eső főcsoportban olvasott fel olasz nyelven vázlatokat két felette különböző természetű tárgyról. A (sajátképeni) történelmi Il-ik főosztályban A magyar imperialismusról a középkorban czím alatt a magyar birodalom hatalmi fejlődéséről, kiterjedéséről s azon czélokról és mozgalmakról értekezett, melyek az Árpád-és Anjou-házi királyokat a határos országokba irányuló hódításaikban vezették, s azon következményekről és hatásokról, melyek a magyar Imperialismus diadalát történelmünk és Kelet-Európa alakulásában kisérték volna. Az előadást, melyben e motívumok természetesen inkább jelezve, mint kimerítőleg tárgyalva voltak, a Bivista d7 Italia, ezen elsőrendű egyetemes folyóirat, már juliusi füzetében tette közzé. Darvai másik előadása a VIII-ik, vagyis az exakt tudományok történelmi csoportjában, Bolyai János (Farkas fia) némely ismeretlen életadatáról és ama geniális mértani speculatióiról szólott, melyek őt az Euklides rendszerétől abstraliáló modern geometria alapvetői közé emelték. Végül fel kell említenem egy általam tartott előadást, a negyediket a magyar tárgyúak sorában. Egy magyar történeti motívum lebegett szemem előtt, mely egyszersmind közérdekű legyen az egyetemes történetismeret szempontjából. E végből a II. Sylvester nevéhez fűzött bulla-koholmányról értekeztem, még pedig eltérve a közhasználatú olasz idiomától, szokásom szerint, franczia nyelven. Értekezésemben kifejtéin, hogy a külföldi történetirodalom nevezetes és legújabb termékei, kiadványai is mily tájékozatlanságot tanúsítanak azon eredmények tekintetében, melyeket a magyar történetkutatás és kritika e productum érvénye és lényege tekintetében megállapított. Éz utóbbiak a magyar szakérdeklődőre nézve újat alig tartalmaznak; de az egész előadás, mely egy positiv, és mégis közérdekű kérdés körüli felfogásnak helyesbítését igyekezett ama helyről adni a nemzetközi historiographia szempontjából, némi érdeklődéssel fogadtatott, azon sajátságos milieu-ben, mely a congressus vége felé épen a különleges történelmi csoportokban kifejlődött. A közfigyelmet s érdeklődést ugyanis akkor már meglehetősen kimerítették volt azok a détailszerű, musivikus közlemények, melyek sem aktualitással egy sokfejű gyülekezetre, sem conclusióval valamely szélesebb eszme- avagy csak adatkörre nézve is, nem bírtak. Ellenben a pápaság s az állami közhatalom közötti viszonyra