Századok – 1904

Értekezések - LÁNCZY GYULA: A harmadik nemzetközi történelmi congressusról 413

A HARMADIK NEMZETKÖZI TÖRTÉNELMI CONGRESSUSRÓL. 419 hogy a congressus bezárult, április közepétől fogva megindultak azok a diplomácziai tárgyalások, melyek III. Victor Emánuel király párisi látogatására s a két államfőnek népeik lelkesedésétől kisért tüntető baráti találkozására vezettek. Egyébként pedig Európa, sőt mondhatni, a művelt világ összes kulturnépei képviselve voltak a congressuson, — bár igen egyenetlen arányban és irányban. így Németországból egy Harnack, Gierke, Buecheler és Usener, Wilamowitz-Möllendorff és Krumbacher megjelenése és részvétele kölcsönzött fényt a congressusnak. De a voltaképi historikusok — Harry Bresslau és néhány ismertebb osztrák és németföldi olasz-történelmi munkás kivételével — meglehetősen távol tartották magukat; hiszen április 14-én már megkezdődtek Heidelbergben a német Historikertag VII-ik ülésszakának munkálatai. Anglia leghíresebb élő történészei által volt képviselve; de ők — mint korábbi alkalmakkal is tapasztaltam — activ részvételt nem igen szoktak kifejteni és most sem fejtettek ki. A kisebb nemzetek, főleg pedig azok, melyek önálló állami szervezettel nem bírnak, igen elenyésző szerepet játszottak. A Balkán-államok egyáltalában nem, vagy csak névleg voltak képviselve. (Szerbiának egyetlen küldöttje, Vulic Nikola tanár tényleg részt is vett az I. főosztály munkálataiban.) Románia egy külön congressusra tartotta volt fen szellemi erőit, mely a helleno-latin szövetség ülése vagy hasonló czírn alatt, közvetlenül a történelmi congressus után egybegyűlt, s a hol százával vettek volt részt keleti határszéli szomszédaink. A nemzetközi méltányosság szelleme ellen vétenénk, ha e helyütt is ki nem emelnők e gyülekezésnek ama ránk nézve nevezetes vonását, minélfogva benne Magyarország, a magyar nemzet ellen semmi néven nevezendő gyűlölködő, propagandistikus szózat el nem hangzott. A mi mármost Magyarországot illeti, tárgyilagosan konstatálhatónak vélem, hogy a fentvázolt viszonyok között, melyekben a nemzetek hatalmi súlya és általános tudományos positiója oly döntő módon kidomborodott, hazánk állása s a magyar történelmi munkásság része a közös tudományos mozgalomban tisztességgel érvényesült. Vagyis szorosabban formulázva: a szellemtudományok e nagy nemzetközi versenygyülekezetén is sikerült igazolni és a nemzetközi tudatban megrögzíteni, hogy vagyunk, dolgozunk, és ha vezérszerepre nem lehetünk is hivatva, de műveltségünk és szakmunkásságunk európai színvonalon áll. Ennyit, minden szépítgetés vagy túlzás nélkül vélem állíthatni, az a szerény képviselet elért, mely Magyarország nevében a congrassuson közreműködött és eljárt.