Századok – 1904
Értekezések - CSÁNKI DEZSŐ: Mátyás király mint városépítő. (I. II. bef. közl.) - 395
MÁTYÁS KIRÁLY MINT VÁROSÉPÍTŐ. 403 támadt hűtlenség következtében elkobozta : azt sem találhatnék különös esetnek, lia ugyan e czímen az esztergomi érsekség roskadt házát is elkobozta volna. Kivált minthogy a Bakócz fellépésének idejében, mint láttuk, e kérdés ily értelemben már jogszabályszerűig rendezve volt Buda városában. A mennyiben pedig az elkobzás idejében az esztergomi érseki szék üres volt és jövedelmeit a király szedte, föl kell tennünk, hogy ha e ház csakugyan az érsekségé lett volna, azt a király kötelességének tartotta volna, saját királyi rendeletéhez képest, melyet oly komolyan vett, — romjaiból újra építeni és rendeletének végrehajtására ezzel is üdvös példát adni. Az elévülési idő kérdésének fölvetését tehát lényegtelennek kell tartanunk. Az elévülési idő — a melyen belül t. i. pert lehetett indítani — Werbőczy szerint a városokban tizenkét év, visszaélésképen azonban csupán egy év és egy nap, a tárnoki jog gyakorlata szerint pedig állandóan egy év és egy nap volt.1 ) Az utóbbi rövid határidőt igazolja pl. Pozsony város ekkori jogszokása is.2 ) Tehát a törvényesen szokásban levő elévülési idő sokszorosan, sőt (1478 márcz. 7-ike óta 1503 szept. 24-ig) a tulajdonképeni nagyobb, tizenkét évi határidő is több mint kétszeresen letelt, a nélkül, hogy — mint láttuk — az adományozás és beiktatás ellen Beckenslaher részéről bárki tiltakozott vagy épen pert indított volna. Holott a város a királyi iktató parancs vétele után ezt az egy évi és egy napi időt pontosan bevárta, s csak azután ejtette meg, ellenmondás nélkül, magát a szabályszerű beiktatást is. Az elévülési időnek királyi parancscsal való felfüggesztése tehát nyilvánvaló jogi képtelenség, mely ha ismétlődik, alápjában rendít meg minden igazolható birtokjogot. Érezte ezt maga II. Ulászló király is, mikor határozottan több ízben hangsúlyozta, hogy ezt a felfüggesztést csupán ez egyetlen esetre, különös kegyelemből és királyi teljhatalmánál fogva engedélyezi. De még így is kiáltó igazságtalanság és erőszak ez. Mert a legigaz-Werbőczy : Hármasköuyv, Part. I. tit. 78. és Part. III. tit. 14. 15. Kovachich : Cod. auth. juris tavernicalis, 122. 1. -) Király János: Pozsony város joga a középkorban, 131. 1.
