Századok – 1904

Értekezések - CSÁNKI DEZSŐ: Mátyás király mint városépítő. (I. II. bef. közl.) - 395

MÁTYÁS KIrÁLY MINT VÁROSÉPÍTŐ. 401 E szerint a régi Szentgyörgy-tér a mai Dísz-térrel azonos. Abban pedig az összes írók megegyeznek, hogy a régi Szent-János-kapu a nemrég lerombolt u. n. Ferencz-József-kapunak félélt meg, az Albrecht-út várbeli felső végén. Ehez képest a régi Szentgyörgy-téri sarokház, mely a Szentjános-kapu mellett feküdt, csakis ott állhatott, a hol a mai Dísz-tér délkeleti sarkán a Vöröskereszt-egyesület xíj bérpalotája emelkedik, mely másik sarkával a Ferencz-József-kapu felé néz. Tehát nemcsak egyszerű, hanem kettős sarokház volt. Kétségtelen ezek után, hogy ugyanegy ház az, a melyről Mátyás király idézett parancslevele, illetve a város iktatólevele, mint kifejtettük, többszörösen hangoztatja, hogy nem az esztergomi érsekség birtoka, hanem csupán a Beckenslaher János esztergomi érsek magántulajdona volt. A szerencsés véletlen föntartott számunkra egy oklevelet e ház előbbi sorsáról és gazdáiról is. 1473 október 16-án jelesül, Nagyvátyi Albert deák pécsi várnagy, egy Buda külvárosában, a Flek-utczában levő, szintén újjá épített házát mindenestől eladta Becskösházi (másként Nagylucsei) Orbánnak, az esztergomi Szenttamás-egyház prépostjának, királyi alkincstartónak és testvéreinek — cserében egy másik kőből épült sarokházért, mely Buda várában, Szent György vértanú utczájában egyfelől, t. i. a keleti oldalon, az esztergomi érsekség házéinak közvetetten szomszédságában, másfelől pedig a város Szentjános-kapujának oldalán feküdt.1) Nyilvánvaló, hogy e cserelevél helymeghatározása is a mi házunkra illik;2

) s ehez képest ez csak 1473 vége után kerülhetett valamikép a Nagylucsei Orbán alkincstartóra következett Nagyvátyi Alberttől, vagy ennek valamely jogutódától, Beckenslaher János érsek magántulajdonába. E körülmény különben kevésbbé a perre, mint inkább kori Budapest fejlődésének egyöntetű kifejtése alapján óhajtanám -— ha a Gondviselés kedvez — valamikor végleg megoldani. ') Dornas lapidea aeialis, in nostri medio, in piatea Sancti Georgii martyris, a parte orientali in contigua vicinitate domus archiepiscopatus Strigoniensis ab una, parte vero ab altera ad latus porte civitatis В. Johannis vocate constructa. (Orsz. Levéltár : dipl. oszt. 17500.) s) Ez az az ötödik oklevél, a melyet fentebb, hogy a tárgyalás menetét megtartsam, egyelőre mellőztem.