Századok – 1904
Értekezések - GÖRGEY ISTVÁN id.: A Görgey nemzetség története (I. II. bef. közl.) - 136
156 id. görgey istván. gosításra irányult ama kemény föltétele felől is; Zsigmondot pedig képesnek és hajlandónak tarthatták az ország integritása elleni merénylet elkövetésére. Ott van végre családi levéltárunkban a Nemzeti Muzeumban egy 1209 számmal megjelölt kézirat, ily czím alatt: Compendium históriáé familiae Görgey, mely e szavakkal kezdődik: »Si in originem illustris hujus familiae indagare vellemus, ad Germaniae magis, quam Hungariae fontes recurrendum esset« ... A kézirat szerzője ismeretlen. Egyéb hasznát nem igen vehettem a nagyon nehezen olvasható és össze-vissza igazított írás miatt. De a döntő bizonyság előttem V. István királynak 1271 decz. 2 3-án kelt szabadalomlevele és benne ezek a szavak : »elhatároztuk, nekik azon .... szabadalmat engedni, hogy szabad tehetségökben álljon magok lcözül gróffá (comes provinciáé) választani azt, a kit akarnak, a ki az időszerinti főispánnal (comes castri) együtt a körükben felmerülő minden ügyben Lőcsén, a tartomány fővárosában, a tartomány helybenhagyott joga és szokásai szerint Ítélni fog.« 1) Magok közül! S ime, ők ezen szabadalomlevél előtt is, után is, grófjaikat családunk tagjai közül választották. Ha nem volnék — jó magyar létemre — erősen meggyőződve arról, hogy a mai faj-magyarság között igen kevés egyén lappang olyan, a ki apúl-anyúl tisztán, minden vérkeveredés nélkül az Árpád alatt beköltözött honfoglalóktól származik le, talán azt szeretném, ne lehessen még csak kétségnek se a magam ázsiai leszármazásához férni. De én azt hiszem, hogy az egész mai magyar faj — egy ezredév eredménye — keverék-faj, mint a mai angol, mint az északi s a déli olasz és más mai egységes nemzetek a magok hazájában. Nem az újabbkori vérkeveredés, nem az a számtalan német nevű, de ma már egyénileg tősgyökeres magyar ember, nem is az az egész országban föl egészen a Szepességig és le egészen Erdélyig mindenütt találkozó nemes és nem-nemes család jár az eszemben, melynek Horváth a családi neve, vagy a magyarság nagy tömegei kellő közepében élő számos Tótli család, nem is az a tény, hogy pl. nagy Hunyadi Jánosunkat eredet tekintetében igen valószínű joggal, oláhjaink a magokénak reklamálják, hitvese pedig, Szilágyi Erzsébet, a délszláv Gorazda nemzetségből származott, továbbá, hogy a besenyők, kozárok, ilzok, kunok, palóczok és izmaeliták mind felolvadtak ') Sváby Frigyes: Az elzálogosított XIII szepesi város története, 41—42. 11.
