Századok – 1904

Értekezések - GÖRGEY ISTVÁN id.: A Görgey nemzetség története (I. II. bef. közl.) - 136

a görgey nemzetség története. 157 a mai magyarságba ; hanem állítom azt, hogy már Á rpádnak bizonytalan számú hada sem volt egy vér, egy faj, mikor ezt a hazát megalapította. A magyarosodásnak napjainkban csöndesen folyó természetes folyamatjához hasonló számos korszaka volt ennek az országnak; anyag hozzá pedig minden időben elegendő. Hiszen maradt belőle ránk is még elég ! A ki tehát el nem hiszi, vagy épen tagadni akarja, hogy a mai fajmagyarság, daczára mindég megújuló eredeti sajátos nemzeti jellegének, heverek faj, az ilyennek minden természetes előnyös tulajdonságaival : annak megfigyelő és gondolkodó tehetsége nincsen kellőképen kifejlődve. Magam pedig nem tartom röstelni valónak, hogy elődeim valamikor régen német vérből váltak igen jó magyarokká. * * * A másik vitás kérdés ez : Arnoldus palatimis regni Hungáriáé sub Bela IV. anno 1242 — őseink közül való-e? Szegedi Mihály ezt írja róla : »Nekünk ebben a dologban világot gyújtott P. Timon, ki a maga könyvében az 1242 évhez elsorolván a többieket, kik a tatároktól szenvedett vereségből megmenekültek, életben maradottnak mondja Arnold nádorispánt is. Innen bizonyos, hogy Arnold alkirály is volt, nádorispán és a haza harezosa a tatárok elleu.2) Említi ezt az Arnold nádort 1У. Béla királynak egy 1242 évi okirata is az országnagyok közt, még pedig mint somogyi főispánt.3) Hogy ez azonos legyen a kétségtelen szepesi főispánnal, Arnolddal : döntő bizonyságot arra nem tudok. De feltűnő az akkori időben a Szepességen kívül annyira szokatlan idegen név s a találó évszám. Az a kétségtelen körülmény pedig, hogy hazai történelmünkben számos egyéniség úgy említtetik, mint két, sőt három egymástól távol fekvő vármegyének is főispánja, a ki tehát akár egyszerre, akár különböző időben Palatium Regni Hungáriáé. Pars X. palatinos sub regibus Hungáriáé ad annum Christi 1515 complectens. Cassoviae, 1740. 76—77. И. 2) Nobis in rem istam lucem affudit P. Timon, qui in Epitome sua ad annum 1242 postquam reliquos recensuit, qui ex elade ab Tartaris illata superfuere, evasisse salvum seribit et Arnoldum comitem palatinum ; quod ipsum se habere ait ex diplomate dato Pharensibus, regni Belae anno septimo. Unde certum évadit, et proregem fuisse Arnoldum, et patriae adversus Tartarum propugnatorem. s) Wenzel: Árpk. Uj Okmt. II. 144. 1.