Századok – 1904
Értekezések - TAKÁTS SÁNDOR: Kisérletek a magyar haderő feloszlatására 1671–1702 - II. közl. 114
124 takáts sándor. A baj tehát, a mint látjuk, mindenütt nagy volt. Ha idejében hozzáfognak az orvosláshoz, talán még segíthetnek vala az állapotokon. De Lipót tanácsosainak gőgje és elbizakodottsága nem engedte, hogy az egyszer badarúl kiadott rendeleteket visszavonják s a magyar haderőt visszaállítsák. E helyett ide-oda kapkodtak, s félrendszabályokkal igyekeztek a további bajoknak elejét venni. * * * A magyar haderő reductiója két fontos következményt vont maga után. Bár mindkettő előrelátható volt, Lipót elvakult tanácsosai ezek gyors bekövetkezésére még sem számítottak. A bujdosók ügyének ugyanis Bécsben ekkor még valami nagy jelentőséget nem tulajdonítottak, mert nem sejtették, hogy mivé növi ki magát. Az elbocsátott végbeliek ezreiben azonban a bujdosók ügye nem remélt támaszt nyert.1 ) Azután a felkelőkhöz igyekeztek azok a végbeliek is, a kiket ugyan megtartottak, de a kiknek fizetéséről nem gondoskodtak, s így úgyszólván kényszerítették őket, hogy a bujdosókhoz álljanak. Nem kell hinnünk, hogy mindezeket azok az eszmék terelték a felkelők táborába, a melyeket a bujdosók főbb emberei hirdettek. Az éhező végbeliek legtöbbje a megélhetés módját kereste. De ezenkívül német-gyűlöletök is bosszúért lihegett. Az elbocsátásuk miatt érzett szégyen és düh ugyanis a németek iránt való gyülöletöket még jobban fokozta. Bizonyos tehát, hogy a felkelők ezeknél elszántabb és fanatikusabb hadi népre szert alig tehettek. A reductió másik következménye már jóval veszedelmesebb volt. A régi harczedzett huszárok elbocsátásával a törökök vérszemet kaptak s a behódoltatást oly merészen kezdték űzni, hogy a legrosszabbtól lehetett tartani. Nem is »Exti-ema nos premit rerum penuria, vitaeque sustentandae conditio prorsus miserabilis ; confmia funditus per hostes destructa, loca circumjacentia usque ad ipsa praesidia Turcica in cineres redacta, populi absumpti, omnibus bonis nostris mobilibus et immobilibns privati sumus ; nullus laborandi militibus modus vei occasio, civitates enim et loca populosa longe nimium a nobis absunt, terra deserta et vasta solitudine circumsepti, in confiniis haeremus ; excursiones severissime prohibentur, stipendia interim nulla pendentur ; hinc milites omnibus vitae mediis destitutos in confiniis continendi modus impossibilis, hinc in vetita quoque latrocinia prolabuntur, hinc publicae quietis jactura, hinc pacis Turcicae raptura, et inevitabile maiestatis, regni et provinciarum imminet detrimentum.« ') A magyar haderő reductiója nálunk ismeretlen lévén, íróink e fontos ügy ismertetését a kuruczvilág tárgyalásánál teljesen melló'zik.
