Századok – 1904

Értekezések - TAKÁTS SÁNDOR: Kisérletek a magyar haderő feloszlatására 1671–1702 - II. közl. 114

kísérletek a magtar haderő feloszlatására. 125 csoda, hiszen magában Érsekújvárban több török volt,x

) mint a bányavidéki összes végházakban magyar. Azután Érsekújváron kívül ott álltak a hatalmas török végházak : Surány, Esztergom, Párkány, Nógrád, Szécsény, Vácz, Hatvan, Hollókő, Buják és Eger. A Kanizsával szemben lévő végházak területén ugyanily állapotok voltak. A kanizsai basa alatt 5400 török állott,2

) holott a Kanizsával szemben lévő tizenhat magyar végházban a reductió után összesen csak 800 ember volt ! S ennek a 800 embernek kellett védeni Stájerországot, alsó Ausztria egy részét ; ezeknek kellett a Drávától a Balatonig s onnét a Rábáig az összeköttetést fentartaniok. Magyarország keleti részeiben a reductió után magyar katona alig maradt. E részeken a császár pártján csak a hajdüvárosok küzdöttek. Yelök együtt liarczolt a Barkóczy István-féle huszárezred, melyet a reductió után Barkóczy csak nagy küzdelemmel tudott összetoborzani. A Barkóczyféle ezred eleinte nyolcz kompániából állott, de 1677-ben a császárhoz pártolt Kende Márton és Jaksó Dénes kapitányok századaival tíz kompániára egészíttetett ki. Ez az ezred kitűnő tisztek alatt állott. Kiss Balázs, Kiss Ferencz, Csathó Albert, Hamar István, Barkóczy István és öcscse Barkóczy Sándor kapitányokról egész legendák maradtak ránk. Mikor I. Lipót 1673-ban a Barkóczy-ezred néhány vitézének Kállón, Nagy-Géresen, Királyhelmeczen, Balkányon, Bogdányon, Agárdon, Kisfaludon, Kemecsén, Szernyén és Berczelen birtokokat adományozott,3

) a megjutalmazott vitézeket ö maga is hősöknek mondotta. A megjutalmazott hősök ezek voltak : Nagyszeghy Gábor, Domby György, Nagy István, Juhász Benedek, Magyar Mihály, Fábián János, Sajtos Demeter, Kiss Ferencz, Győry István, Kiss Péter, Pap Mátyás, Alvinczy János és Lászkay Miklós. Az agyon gyalázott magyar hadi népben tehát még Lipót nyilatkozata szerint is akadtak hősök. A Barkóczy-ezred hírneve sehogy sem tetszett a német generálisoknak. Strassoldo, Walsegg és mások igyekeztek is ') Eszterbázy Pál jelentése, 1673. szept. 25. Közös p. ü. It. Hung, faso. 14583. 2) Közös p. ü. lt. fasc. 14630. Brevis informatio de statu confiniorum ante-Canisianorum. 8) Közös p. ü. It. Hung. fasc. 14586. 1673. ápr. 23. Bár az ezred parancsnokának, Barkóczy Istvánnak vicegenerálisi rangja volt, a német generálisok, a hol csak lehetett, mellőzték őt. így az 1673 évi deczember havában csak havi SO^frt zsoldot akartak neki adni, holott már azelőtt havi 400 frt fizetése volt. Erre a haditanács 1673 decz. 11-én havi 300 frtot rendelt neki, Barkóczy Sándornak pedig havi 100 frtot. (Ex consilio bellico, 1673. decz. 11.)