Századok – 1904

Értekezések - TAKÁTS SÁNDOR: Kisérletek a magyar haderő feloszlatására 1671–1702 - I. közl. 1

KÍSÉRLETEK Л MAGYAR HADERŐ FELOSZLATÁSÁRA. 3 veszszük újításnak, hogy naszádosainkat a régi, nyílsebes és könnyű magyar naszádolc helyett, Gmundenben készült otromba hajókra ültették. A szervezet és a beosztás terén sem történt nevezetesebb újítás. A magyar csapatoknak nagy hátránya volt, hogy csak a végházak védelmére, a könnyű harczokra és a portyázásokra voltak betanítya. A sok apró csapatot a végházak veszedelme nélkül nem is lehetett összevonni, s így egységes vezetés alatt lévő, jól betanított mezei hadseregünk nem volt. Ez az oka, hogy nagyobb szabású háborút — teljesen magyar sereggel — nem folytathattunk. A végházak magyar hadi népe egy dologban azonban helyt állt : a portyázó török csapatokkal szemben, a kisebb harczokban, a sarat derekasan megállta. A hosszú küzdelmek s a még hosszabb nélkülözések ugyanis megedzették a magyar katonát, s a hol a személyes bátorság és vakmerőség döntötte el a harcz sorsát, ott a mieinknek vereségétől soha sem kellett tartani. Ezek a különben kiváló erények a XYII-ik század régén már korántsem bírtak oly nagy jelentőséggel, mint régente. A nagyobb harczok eredményét már nem a személyes vitézség döntötte el. S valljuk be őszintén, hogy a modern hadi tudománynyal és hadi vívmányokkal a mi szegény végbeli vitézeink bizony nem tartottak, sőt nem is tarthattak lépést. Még kevésbbé dicsekedhettek azzal, hogy fegyvereik és felszerelésük megfeleltek a kornak. De akárhogy állott is a dolog, könnyű lovasságunk régi jó hírnevét még mindig megtartotta.1

) Kollonics Lipót, a kit ebben a dologban elfogultsággal alig vádolhatunk, maga írja I. Lipótnak, hogy a három magyar huszárezred (Deák, Kollonics és Pálffy) a franczia háborúk alatt (ex genio populi et methodo militandi) egész Európában dicsőséget aratott.2) A Deák Pál') Az 1653 évben, mikor I'uchaimb generális és társai a magyar végházakat megvizsgálták, jelentéseik alapján az udvari kamara a magyar huszárokról 'így nyilatkozott : » Und weilen die teutsche Völker ohne hungarische Èeutterey in selbigem Königreich nit subsistiren können« — tehát 1512 új hnszárt kell verbuválni. (Közös p. ü. lt. fasc. 14530.) 2) Közös p. ü. lt. fasc. 14835. Keferat. Die Einrichtung der Hungai-ischen Granitzen, 1699. nov. 15. »wider die Franzosen in Keich diejenige Keputation erworben haben, durch welche sie so renomirt, und bei dem Feindt in zimblichem Eespect geweset seyn« . . . stb. 1*