Századok – 1904

Értekezések - TAKÁTS SÁNDOR: Kisérletek a magyar haderő feloszlatására 1671–1702 - I. közl. 1

2 TAKÁTS SÁNDOR. A XVII-ik század utolsó évtizedeiben a magyar liadi nép politikai tekintetben is teljesen megváltozott helyzettel állott szemben. A végbeli élet egykori virágkorában a magyar vitézeket az a ki nem alvó remény lelkesítette, hogy a törökön sikerűi erőt venniök s Magyarország csillaga még felragyog Buda fölött. Tehát minden erejöket, lelkök egész gyűlölségét a török ellen irányították. Az egykori remény s vele együtt a lelkesedés is kialvó félben volt ; a gyűlölet is elszállt. Nemzetiségi szempontból most a német sokkal veszedelmesebbnek látszott a töröknél. A magyar hadi nép érezte és éreznie kellett, hogy az évről évre nagyobb számban behozott német katonaság őt a végházakból lassan-lassan teljesen kiszorítja. A kenyérkérdésen kívül ez a dolog a nemzeti büszkeségbe is belevágott. A magyar hadi nép vérzett és harczolt idáig ; a mi végházunk még volt, azt ő tartotta meg eddig a török ellen, s így nem bírta megérteni, miért zárják ki épen őt hazája védelméből, miért veszik el épen tőle a kenyeret? Ha még ehez hozzáveszszük, hogy a valláskérdés is üldözés tárgya lett, egészen természetes következménynek kell tartanunk, hogy az egykori törökgyűlölet teljesen a németek ellen fordult. Ez a kiolthatatlannak látszó gyűlölet hadi szempontból igen káros volt, mert egyrészt az együttműködést lehetetlenné tette, másrészt meg azt eredményezte, hogy a magyar katonák a gyűlölt némettől még azt sem kívánták eltanulni, a mi különben hasznukra vált volna. Mindezek a körülmények világosan megmagyarázzák a magyar vitézi élet hanyatlását; megmondják, miért nem lehetett nálunk szó egészséges hadügyi fejlődésről. A mióta Nádasdy Ferencz (a fekete bég) a huszár kezébe kópja helyett puskát adott,2

) a magyar hadak fegyverkezésében nevezetesebb újítás alig történt. Ha csak azt nem ') Inquisitions-Commissarii Relation (1678 szept. 9.) czímű hivatalos jelentésben olvashatjuk e sorokat : »welche (t. i. a magyar nemzet) wider die Teutsche von einem gleichsamb angebornem und unversöhnlichen, keineswegs verdienten Hass brennet.* (Közös p. ü. lt. Hung, fasc. 14605.) 2) Erről a nevezetes újításról a külföldi államok követei is magaszta lássál szólottak.