Századok – 1904

Értekezések - VÁCZY JÁNOS: Deák Ferencz beszédei 97

deák ferencz beszédei. 11 magyar hadseregnek magyar lábra állítását kívánta, s Deák Ferencz is ez értelemben szólalt fel aug. 16-ikán. E nagyfontosságú kérdés azonban, mint a kiegyezésnek egyik fő akadálya, megoldatlan maradt. Az 1848: 3. t.-cz. is csak a katonai ügyek kormányzatát határozta meg. Az absolutismus a hadsereg közösségét megvalósította, de ezt Deák Ferencz az 1861-iki második feliratában törvénytelennek hirdette. Nem tagadhatni, hogy a magyar sereg az örökös tartományok seregeivel együtt közösen harczolt; de Magyarország maga határozta meg a magyar katonaság számát, fentartásának módját s föltételeit és a szolgálat idejét is. Az újonczok megajánlásánál csak a magyar ezredek hiányait vették figyelembe. Arról immár nincs szó, a mit 1830-tól 1848-ig folyvást követelt az ellenzék, hogy a magyar sereg magyar lábra állíttassék, hogy a nemzeti nyelv mily tért foglaljon a katonaság ügyeinek vezetésében, hogy csak magyar tisztek alkalmaztassanak stb. De hogy hazánk önnállóságát mind közjogi, mind kormányzati tekintetben védték törvényeink: ezt annál inkább hangoztatja a felirat. S midőn a kiegyező országgyűlés tizenötös bizottsága a közös ügyeket tárgyalás alá vette : az 1861-iki második felirat alapján ismerte el a hadügy közösségét. Deák Ferencz úgy volt meggyőződve, hogy a hadserég »vezérlete és belrendezése« közös ügy; míg a hadsereg kiegészítése, az újonczok megajánlása, kiállítása, a szolgálati idő, az országban való elhelyezés, szállásolás, élelmezés az ország külön joga. Külön magyar hadsereg szerinte nem létesíthető, törvényeink is csak »magyar ezredekről« szólnak. Ghyczy, Ivánka, Nyáry és Tisza hozzászólása után Deák Ferencz a következőleg fogalmazta a hadügy közösségét: »A mi a hadügyet illeti, elismerjük, hogy közösen intézendő mindaz, a mi az egész hadseregnek és így a magyar seregnek is egységes vezérletét, vezényletét és belszervezetét illeti«, — a többi az előbbi fogalmazásból megmaradt. A hadsereg közössége s az ország üjonczállítási külön joga tehát öszhangzásba hozatott, de kimondatott a király »alkotmányos fejedelmi jogainak sértetlen fentartása«, a mi egyébiránt az 1848-iki törvényekben is megvolt. Deák Ferencznek e felfogását