Századok – 1904

Értekezések - TAKÁTS SÁNDOR: Kisérletek a magyar haderő feloszlatására 1671–1702 - I. közl. 1

KÍSÉRLETEK A MAGYAR HADERŐ FELOSZLATÁSÁRA 1671 — 1702. ELSŐ KÖZLEMÉNY. A XVII-ik század második felében a magyar vitézi élet s vele együtt a magyar hadszervezet és hadviselés nem fejlődésnek, hanem inkább hanyatlásnak indult. A hanyatlás okait azonban nem a magyarságban, hanem a politikai és a gazdasági viszonyokban kell keresnünk. A magyar nép a másfél százados háborúban rendkívül megfogyott. Csapás, de egyúttal életkérdés is volt rá nézve, hogy új elemekkel pótolja az emberanyagban támadt hiányt. A délvidékről szakadatlanúl felfelé igyekvő szláv népek azonban a kulturának legalacsonyabb fokán állottak, s habár hamar magyarosodtak, durva erkölcseik s kiolthatatlan rablási ösztönük l) rombolólag hatottak a magyar hadi népre. A megélhetés módja amúgy is napról napra nehezebb lett, a fizetés is mindig hosszabb és hoszszabb időre kimaradt, s így nem is vehetjük rossz néven, hogy a végbeliek a ráczok példájára szintén a fosztogatásra adták fejőket. A megélhetés nehézségeinek növekedésével együtt járt a fegyelem rohamos felbomlása. Ott, hol a katonaság rongyokban járt, a hol a legveszélyesebb időkben is hat-hét éven át egy fillér zsoldot vagy egy harapás kenyeret sem kapott, fegyelemről szó sem lehetett. S a hol fegyelem nincs, ott egészséges hadügyi fejlődés sem lehet. ') Ezt mind a hadi tanács, mind az udvari kamara elismerik ; az utóbbi például 1699 nov. 15-iki felterjesztésében a ráczokról ilyen kifejezéseket használ : »cujus fides cum fortuna stare sólet*, vagy »so ist doch schwehr zu glauben, dass ein von Natur auf den Raub inclinirendes Volk« . . . stb. SZÁZADOK. 1904. I. FÜZET. 1