Századok – 1904

Tárcza - Vegyes közlések - Az »Institut für österreichische Geschichtsforschung« ötvenéves jubileuma 999

TÁRCZA. 1001 vezérszerephez jutott. Sickel munkáját folytatták utódai : Zeissberg Henrik udvari tanácsos és főleg Mühlbacher Engelbert, ki az oklevéltannak Sickel mellett elsőrangú tekintélyévé küzdötte fel magát. Mühlbacher halála (1904) óta Ottenthal Emil az intézet vezető-igazgatója, kinek tollából a jubileum alkalmára egy emlékfüzet (Pestschrift) is jelent meg.1) Gyakorlati tekintetben az Institut életére nézve legfontosabb volt, az a határozat, melyet 1895-ben az osztrák levéltárak ügyében összehívott tanácskozás mondott ki, hogy t. i. levéltári állások betöltésénél első sorban oly jelöltek veendők figyelembe, kik az Institut vizsgálatát kiállották. Ez természetesen magával hozta azt, hogy azok a tudományszakok, melyek a levéltári szolgálatnál első sorban jönnek tekintetbe, az Institut tanulmányi rendtartásában is nagyobb figyelemben részesüljenek. Hogy tudományos tekintetben az Institutnak milyen befolyása volt a történettudomány fejlődésére, azt legjobban bizonyítja tagjainak névsora, melyben a történettudomány élő és elhalt munkásainak legkíválóbbjaival találkozunk. Az intézet számos nagybecsű kiadványait ezúttal nem említve, csak azt jegyezzük fel, hogy közlönye, a Mittheilungen des Instituts für oesterreichische Geschichtsforschung, immár huszonöt éve szolgálja a történettudományt és az intézet tudományos czéljait. A Magyar Tudományos Akadémia fölismervén az Institut tanfolyamainak jelentőségét és fontosságát, már 1863 óta majdnem évenként küld ki a közoktatásügyi kormány támogatásával •ösztöndíjas ifjakat az intézet látogatására. A jubileum alkalmából közrebocsátott emlékfüzetben a következő magyar tagok nevével találkozunk : Supala Ferencz ("["), Wertheimer Ede, Károlyi Árpád, Fejérpataky László, Szádeczky Lajos, Barabás Samu, Győry Árpád. Pettkó Béla. Schönherr Gyula, Soltész Árpád (f), Áldásy Antal, Veress Endre. 1892 óta a cs. és kir. közös hadügyminisztérium levéltára is oda küldi a hozzá beosztott katonatiszteket magasabb kiképeztetés végett. Jóllehet az Institut különösen az osztrák történelem művelésére van hivatva, az általa elért eredmények általában a tudománynak szolgáltak és szolgálnak hasznára. Kívánjuk, hogy üdvös munkáját a jövőben is mennél sikeresebben folytathassa. (A—L.) !) Das к. к. Institut für oesterreichische Geschichtsforschung, 1854—1904. Festschrift zur Feier des fünfzigjährigen Bestandes von E. von Ottenthal. Wien. 1904. Adolf Holzhausen. 8-r. 96 1.