Századok – 1904

Tárcza - Vegyes közlések - Az »Institut für österreichische Geschichtsforschung« ötvenéves jubileuma 999

.10U4 TÁRCZA. nelmi kathedráit legyen hivatva ellátni. Egy e czélra szolgáló iskola megalapítása mindjárt 1851-ben tervbe vétetett és Jäger meg is tette a lépéseket arra, hogy az iskola életbe lépjen. Az 1854-iki császári elhatározást és a miniszteri rendeletet 1855 októberhavában követte az Institut első tanfolyamának megnyitása. Az Institut jelenlegi szervezete is nagyrészt azon az alapon nyugszik, a melyet neki Jäger adott. A régi szabályzat sok tekintetben egyezett a párisi ^cote des Chartes szabályaival, melyek azonban a bécsi intézet speciális czéljaihoz és viszonyaihoz képest módosultak. Az 1857-ben kelt szabályzat 1874-ig maradt életben; ezután 1898/99-ben változott a szervezet a kor kívánalmainak megfelelőleg. Maga az Institut a bécsi egyetem bölcsészeti karával egybefüggő, de egyenesen a közoktatásügyi miniszternek alárendelt intézmény. Tanulmányi tekintetben az intézet egy három évig tartó cursust foglal magában, mely egy bevezető tanulmányi évből s egy két évre terjedő tanfolyamból áll. Az Institut tagjaitól bizonyos magasabb tudományos képzettség kívántatik, s 1855 óta föltétel az, hogy az intézet tagjai három éven keresztül folytatták légyen tanulmányaikat a bécsi egyetemen, továbbá fölvételi vizsgát tegyenek, mi által más egyetemek hallgatói is módot szerezhetnek arra, hogy az intézet tagjaivá lehessenek. A tagok rendesek és rendkívüliek, kik egyúttal az egyetemen rendes, illetőleg rendkívüli hallgatókúl vannak beírva. 1861-ben államvizsgálat rendszeresíttetett, mely az Institutban előadott főbb tárgyakat öleli fel : e vizsgálat 1898 óta a rendes tagokra nézve kötelező. Az Institut vezetése az igazgató kezébe van letéve, különben a tanárok teljesen szabadon működnek. Az Institut czéljának megfelelőleg a tagok (1857 óta) tudományos kiképeztetést nyernek egyrészt a történelem segédtudományaiban, másrészt az osztrák történet kútforrásainak ismeretében és kritikájában. 1874 óta ehez még a műtörténet művelése járúl. Az Institut nagyobb föllendülésének érdeme Sickel Tivadar nevéhez fűződik, ki a diplomatikát (oklevéltant) arra a polczra emelte, mely azt mint a történelem legfontosabb segédtudományát joggal megilleti. Sickel 1856-ban lépett az Institut tanári karába, igazgatását 1869-ben vette át és 1891-ig folytatta, midőn a római osztrák történeti intézet igazgatója lett, mely minőségben 1901-ig működött. Érdemei az Institut felvirágoztatása körűi elévülhetetlenek. Joggal mondhatta Härtel közoktatásügyi miniszter a jubileum alkalmával, hogy oly terjedelemben s oly alapossággal sehol sem művelik a történelmi segédtudományokat mint az Institutban, ennek köszönhető, hogy Bécs a német történettudomány terén