Századok – 1904

Történeti irodalom - Jahresberichte der Geschichtswissenschaft XXV. Jahrg. Ism. Mangold Lajos 987

98(1 TÖRTÉNETI IRODALOM. tésében. (II. 41 —108.) Itt találjuk az újabb carnuntumi ásatások eredményeit és a határszéli Hainburg múltját megvilágító új oklevélgyűjteményt a XIV—XVI. századból. — Stiria alatt leljük Ilwof értekezését a stájer történetírásról általában (Ottokárféle Reimchronik, Unrest krónikája, a Cilii-krónikák), továbbá Krones dolgozatát Baumkirchner-röl és magyar összeköttetéseiről. (1491-iki pozsonyi béke stb.) - Hardt (II. 59.) a dalmátországi bogumil-sírokról, Segvic pedig Ilona horvát királynő sírkövéről értekezik. (II. 59.) -— Az 1567-ben Szelim szultán és Miksa között létrejött békét, illetőleg egy 1567 jun. 23-án Pozsonyban kelt oklevelet ismertet Alacevic. (II. 59.) •— Jirecek fontos értekezése' a dalmátországi románokról nálunk sem ismeretlen többé. — A Galiczia cz. szakaszban a Krakóról és egyeteméről megjelent munkák kötik le figyelmünket. (II. 71 — 74.) •— Swieykowskie krakói akadémiai értekezése (II. 74.) Dukla magyar határszéli város múltjáról és a magyar bor-kivitelről szól. — Poninski gróf azokról a lengyelekről emlékezik meg, a kik 1848-ban honvédeink sorában küzdöttek. (II. 75.) — Eljasz-Radzikowski a Tátra őskori barlanglakóiról (II. 70.) és a Tátrában folytatott bányászatról elmélkedik (1502 és köv. években), továbbá a Knoblauch bányaigazgató által 1765-ben kezdett üj rendszerről, melynek azonban a szepesi városoknak Magyarországhoz való visszacsatolása csakhamar véget vetett. •— II. 80. 1. találjuk a Tengerszem vagy Halastó-kérdés körül keletkezett lengyel irodalmat. — Kometar Ferencz a laibachi áll. gymnasium 1902 évi Értesítőjében Katzianer tábornoknak Zapolyai ellen 1527-ben folytatott harczairól értekezett (II. 87.). Knittl görzi gyinn. tanár pedig I. Ferdinándról. — Prochaska egyik dolgozatában Rokosz Iwowski z r. 1537 cz. alatt I. Ferdinánd abbeli fáradozásait ismertette, hogy Lengyelországot Moldvával kibékítse és mindkettőnek fegyverét a török ellen fordítsa, a mi azonban nem sikerült.1) Boratynski (II. 88.) kimutatta, hogy a lengyel király jó sokáig nem kedvezett, a pápa által propagált szent liga eszméjének, és el is mondja annak okait. Csak utóbb, IV. Iván czár halála után mutatott a lengyelek királya hajlamot a török elleni háborúra. — Lenkievicz Oroszországról és a karlóczai békéről értekezett. (II. 88.) — II. József és kora történetének oklevéltári anyaga 1902-ben nagyban bővült. (II. 90.) — A rastadti követek meggyilkolására vonatkozólag Criste őrnagy (II. 91.) egy öreg székely őrmester vallomását közli, a ki utóbb (1845) tollba mondotta saját és a gyilkosság elkövetésével vádolt huszár bajtársainak élményeit a fogság napjaiban. Ez az elbeszélés igazat ad Cristenek és az általa közzétett jegyzőkönyvnek, ') V. ö. Századok, 1904. 481 és köv. 11.