Századok – 1904

Történeti irodalom - Voinovich Géza: Báró Eötvös József. Ism. –s 980

98(1 TÖRTÉNETI IRODALOM. földerítik a nélkül, hogy a futólagos megjegyzésekből elveket kovácsolnának ; hanem igyekeznek a szellem működésének alapgondolatait nyilvánulásainak minden feltűnőbb helyén s hatásának minden oldalán felmutatni a kor állapotával a legszorosabb kapcsolatban. Voinovicli, úgy véljük, téved a maga felfogásában. О voltakép nem is életrajzot írt, inkább tanulmányt ; maga is annak nevezi művét, s inkább is az, mint életrajz. A maga igazolására szabta meg tehát az életrajz határát, de épen nem szerencsésen. A tanulmánynak már sokkal korláttalanabb határai vannak, mint az életrajznak. Itt rendesen az író vizsgálódásának főszempontja szabja meg az irányt is, a határt is. hogy mit s mennyit vegyítsen az író az életrajzi adatokból tanulmányába. Voinovich elég jól eltalálta e vegyítés mértékét Eötvös fejlődésének vázlatos rajzában. Különben arra törekedett első sorban, hogy néhány erős vonással az író és államférfiú jellemét állítsa elénk. A részletektől jóformán mindenütt tartózkodott, s nem a festő ecsetjét, inkább a képfaragó vésőjét akarta használni. Meglátszik rajta, hogy jó iskolában tanulta a jellemzés művészetét, ha szinte itt-ott föl is cserélte a vésőt az ecsettel, a mi koránsem hiba, inkább érdem. Nem is veszszük rossz néven tőle, hogy Gyulai alapvető s rendkívül becses tanulmányának hatása akárhányszor meglátszik művén. S minden bizonynyal gondolkodó főre vall, hogy az Eötvösről szóló összes tanulmányok mellett is meg tudott őrizni némi eredetiséget vizsgálódásainak eredményében és előadásában. A jellemrajz, melyet Eötvös nagy alakjáról nyújt, egészben véve kellemes olvasmány. Inkább tömör, mint pontos, inkább általános, mint egyéni. Az ellentétes vonások összeolvasztásában nem egy ellenmondás van a rajzban is, a fejtegetésben is. Eötvös fejlődésében pl. azt mondja, hogy az anyai-nagyatyai ház idegen szellemét »mérsékelte a másik nagyatyai ház.« De hogyan, ha atyja is »aulikus érzelmű, német műveltségű ember« volt? Ugy véljük, a gondolatot Gyulai tanulmányából vette, de ott az Eötvös család magyar hagyományairól van szó, s így az ellentét érthető is, Voinovichnál azonban az előzmények az ellentétet el nem simítják. A Kazinczy és Eötvös közti rövid párhuzam helyes ugyan, de a szembeállítás, hogy »Kazinczyban az írót a hazafi ösztönzi, Eötvösben a hazafit szolgálja az író«, csak látszatra igaz. Kazinczynak írói hatása a politikai életre s közműveltségünkre szembetűnő, de első sorban az írói sajátságok alkotják nála a közpálya emberének jellemét. Tudatos, magával számot vető író, a ki a jövőnek dolgozik. Eötvös ép oly nagy író, nagy bölcsel-SZÁZADOK. 1904. X. FÜZET. 67