Századok – 1904

Történeti irodalom - Ferenczi Zoltán: Báró Eötvös József 1813–1871. Ism. –r 977

98(1 TÖRTÉNETI IRODALOM. apát jellemzi, úgy szerettük volua őt látni _ életének egyéb vonatkozásaiban is, pályájának első felében is. Épen azért, mert Eötvös egyénisége oly vonzó, mert kedélyességéről, jó szivéről, szellemességéről kortársai, jó barátai, munkatársai (Pulszky, Falk, Molnár Aladár) annyi kedves, színes, apróbb jellemző adatot jegyeztek fel, mert leveleiben oly őszintén tárja fel lelki valóját : nagyon vágyódunk Eötvösnek ezt a szempontot is ügyelembe vevő életrajzára. Jól tudjuk, hogy Eötvös szelleme tiltakoznék első sorban, ha valaki e felaciat elvégzésére vállalkoznék, mert gyűlölte az iroda lomtörténetírót, ha a költők életét vizsgálva, olyat is keresett, a mit az író nem akart a nagy közönség elé vinni ; tudjuk, hogy mint Arany, ő is irtózott érzelemvilágát profanizálni ; épen ezért, ha fájó szívvel is, bele kell nyugodnunk abba, hogy ilyen vállalkozásnak, mint Ferenczi mondja, nincs itt az ideje. Az előttünk fekvő monographia, mint már jeleztük, Eötvös életének folyását mondja el, különös tekintettel államférfiúi működésére, és ebbe a keretbe illeszti, még pedig szigorúan időrend szerint, Eötvös műveinek és működésének ismertetését. A nyomaték a művekre van téve, az életrajz csak a fontosabb eseményekre terjed ki s egységbe szedi az eddig ismert adatokat. A költői alkotások szét vannak szórva az egyes fejezetekbe, a hová az időrend utalta őket, és így részletes képet kapunk az egyes művekről, megismerjük mindegyiknek kimerítő tartalmát, a Karthausit beleállítva találjuk a XVIII-ik század sentimentális regényirodalmába, —véleményünk szerint Ferenczi a kelleténél kissé jobban függetleníti Eötvös e művét az elődökétől, — de az analysis mellől hiányzik a synthesis, hiányzik az összefoglaló kép Eötvösről mint regényíróról, mint költőről, mint drámaíróról; mindenütt csak a művekről olvasunk, de hogy milyen volt báró Éötvös József költői egyénisége, milyen szálakból szövődött ennek a gazdag tartalmú költőnek tehetsége, e kérdés megoldását az olvasóra bízza a szerző. Hasonlóképen vagyunk Eötvös államférfiúi tevékenységével és publicistikai működésével. Amazt az Eötvös alkotta törvényjavaslatok bő, talán túlságosan bő kivonataiban ismerteti, de kétízbeli minisztersége e részletes ismertetés alapján sem domborodik ki. Publicistikai művei, melyek közül különösen A XIX. század uralkodó eszméi a philosophia határán állanak, ízekre szétszedve feküsznek előttünk Ferenczi világos, logikus kivonataiban, de Eötvös következetes okoskodása, vezető szempontjai, ép a részletek miatt elhomályosulnak, s a kivonatokat nem kiséri bírálat, csak egypár helyen, ott azonban éleseimé jű és találó.