Századok – 1904

Értekezések - THALLÓCZY LAJOS: A rómaiak Boszniában - III. bef. közl. 950

A RÓMAIAK BOSZNIÁBAN'. 1021 előőrsei, mely a Duna- Tisza síkja felől nyomúl be a határokon. A birodalom ekkor még megbirkózik a nyers erővel, de már feltűnik a hadjárat történetírójának,1

) hogy »nem azt sajnálták, hogy meg kell halniok, hanem a mi szerencsénk bántá őket. Egyik sem jajgatott, egyik sem kért kegyelmet, csak morogtak a szakálluk alá, hogy nem érdem az ilyen győzelem.« Ily ellenféllel szemben nem volt tartós hatása bármi győzelemnek. A hány idegen szolga kerül római uraság alá Pannóniában, annyi belső ellensége támad. Egy haszna azonban mégis volt Dalmácziának, hogy Pannónia szívta fel az idegen elemet, s így mint kereskedő és bányászterület egyelőre még biztonságnak örvendett. A határ azonban észak s északkelet felé már csak erődöket, mesgyét avagy gyepüket példázott ; objectummá vált, melyet bizalomban megfogyatkozott, erőben elsenyvedt karok védelmeztek, a határnépség pedig megriadt, félni kezdett. S ebben rejlett a bajnak fő oka. Nem sokat adunk ugyan a színezés kedvéért odavetett egyes általános mondásokra, de találóbban senki sem jellemezte a helyzetet, mint az a pannon, a ki azt felelte Valentinianusnak, ki maga is pannon volt, mikor megkérdezte tőle, hogy szeretik-e a praefectust ? — »Igen, lia a sóhajtásokat és a kierőszakolt tiszteletet annak veszik.« A határon a barbár, bent az adó, nincs kedvök élni, azért kivándorolnak, vagy önkényt halnak meg.2) Letudva e mondásból az irodalmi mázt, kétségtelen, hogy a határokon ilyen volt a hangulat. Pannónia katasztrófája 378-ban következett be, mikor a szerencsétlen Valens császár, a birodalom ez önkénytelen sírásója, átereszti a góthokat az Aldunán és ügyetlenül bánik velők. A drinápolyi csata után a góth s a hun elem legelőbb a pannon népségre s Illyricum keleti részére veti összes erejét. Az egyes határerődök még állanak, de a föld népe megszökik csapatostul. A gazdasági keretek felbomlanak, mert a góth immár a rómait teszi meg a maga rabszolgájának s dolgoztat vele. A barbárból űr lett s ő nézte le a rómait.3) A jogrend bomlását nyomon követte a sok járvány, s nagy pusztulása lőn embernek és állatnak.4) Nem csodáljuk, hogy azok a római elemek, a kik a gótliok és hunok közé kerültek, ügyérezték magokat, mintha számkivetésben élnének. Egyes portyázó csapatok végigjárták Pannóniát, elpusztították Mursát Amm. Marc. XIII. cap. Amm. Marc. lib. XXI. cap. 10. 3) Hieronymi ep. 3. nr. 60. Migne. Ezt a kort Strakosch-Grassmann dolgozta fel : Gesch. der Deutschen in Oest.-Ungarn. Wien, 1898. I. köt. 4j S. Ambrosii exp. in Lucám. X. c. Migne 15. P. L. 1888. 1.