Századok – 1904

Értekezések - THALLÓCZY LAJOS: A rómaiak Boszniában - III. bef. közl. 950

962 THALLÓCZY LAJOS. azonban nagy történelmi pillanat érkezett el. mert a Jcelet tényleg akkor vált el a nyugat-tói s megindult az eladdig egyetemes birodalom provinciáinak sorakozása a régi Róma s az új keleti Róma körűi. Amazt egy pásztornépség csodálatos ereje alapította, s átélte az emberi tevékenység összes formáit, míg eljutott az absolut monarchiáig. Emezt az absolut monarcha alapítja akkor, mikor Itália talaja elszikkadt, azzal az erővel, melyet onnan plántáltak a birodalom körületébe, s a két, immár elvált rész különválása megtörtént. Az anyaország még megmaradt vagy másfélszáz évig, de az új központ felvirúl. A régi Róma befejezi az események körforgását s darabokra szakad, a keleti Róma tűzoszlop lesz keleten. Mindebből világos előttünk, hogy Konstantinápoly megalapításával kezdődik keleti Európa középkora. Nem a népvándorlás az oka Róma bukásának, az csak okozata Róma ereje elernyedésének, s viszont azért törik meg a népvándorlás Byzancz kapuin, mert ezt az új Róma őrzi, mely egyenesen az illyr-rómaiságnak az alkotása. A dalmát provincia a két birodalmi központ között fekszik. A régi Rómával a tenger s az eredetnek szálai kötik össze, az új metropolissal meg szomszéd ; keleti thrák s északkeleti határain pedig közösek az érdekeik. Mindezeken a körülményeken nem változtatott a Konstantin családjabeli császárok patrimoniális politikája, mely a tartományokat különböző időkben különfélekép osztja be s utóbb egyesíti az egész Illyricum (a két Noricum, két Pannónia, Valeria, Savia, Dalmáczia, Praevalis és keleti Illyricum) tartományait ; l) a nyugati tömb mindig a régi Rómához vonzódik, bár keletnek nagy a hatása Dalmácziára; mert a birodalmi egység érzetének teljes megsemmisítése nem függött néhány császár rossz kormányzatától. A birodalom oly nagy erkölcsi és anyagi tőkét képviselt emberben és vagyonban, hogy a legerősebb válságot is kibírta, míg gyökeréhez ért a baj. Abban a látványban, melyet Nagy Konstantin családjának versengése nyújt, első sorban az illyr elem pusztulása a legszomorúbb. Igaz, hogy csak a katonák barczoltak egymás ellen, de az egyes tartományok érezték a következményeket. Pannóniát és Moesiát, Dalmáczia vérbeli szomszédait, a Tisza-mentén s a mai magyar alföldön tanyázó szarmaták heves rohanása éri. Szakállas lovas-nép volt ez, melyet különféle törzsfők vezettek. Miféle nemzet voltak, arról vita foly. Föllépésüknek az a jelentősége, hogy ők annak a lovas áradatnak az ') Jornandes : Eomana, 28. 4.